Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.

Irományszámok - 1887-693. Törvényjavaslat, a hazai iparnak állami kedvezményekben való részeltetéséről

190 693. szám. A 2. §-ban az eddig is adott adó- és illetékmentességek ismét, de azon kiegészítéssel biztosíttatnának, hogy az átiratási illetékek és díjak elengedése nemcsak a gyári telkekre, hanem az ott esetleg már fennálló épületekre is kiterjesztetik, és a mentesség még azonkívül határozottan a községi átiratási illetékekre nézve is kilátásba helyeztetik, mi az eddigi törvény szelleméből is kitűnt ugyan, de a szövegezés nem elég világos volta miatt, kételyekre szolgáltatott alkalmat. A 3. §-ban a kedvezmények időtartamát 15 évben mint maximumban szabtuk meg, azon lényeges, azt hisszük, az ügy érdekében fekvő változtatással, hogy törvényjavaslatunk e §-a szerint a kedvezmények időtartama nem mint eddig, a törvény életbeléptetésétől, hanem az illető gyár felállitásától, illetve a kedvezmények engedélyezésétől lesz számítandó, minek következtében a törvény hatályban létének bármely szakában, illetve napján keletkezett iparvállalatoknak is egész 15 évig terjedhető kedvezményre, nem pedig a törvény hatályba lépte idejének fogyásával csökkenő és igy mindig rövidebb és rövidebb tartamú kedvezményre van kilátásuk. Az egyenlő elbánás szempontjából a hosszabbított kedvezményi idő ugyanazon szakasz határozmányai értelmében azon vállalatokra is ki lenne terjeszthető, melyek az 1881. évi XLIV. törvényczikk alapján állami kedvezményekben már részesültek, mindazonáltal csak azon határig, hogy a régi és az új törvény alapján nyújtott kedvezmények időtartama együtt a 15 évi maximalis tartamot túl ne haladja. Itt meg kell még egyszer jegyeznünk, hogy a 15 év maximalis időtartam, melyen belől szabadon mozoghat a kormány ugy, hogy nem kell a 15 évet teljességében engedélyezni, hanem, hogy a 15 évi keretben a viszonyok szerint rövidebb-hosszabb időtartam lesz engedélyezhető. A törvényjavaslat 4. §-a alapján felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy az 1. §-ban emiitett gyárak építéséhez vagy nagyobbitásához szükséges anyagoknak, nemkülönben az azok felszereléséhez és berendezéséhez megkívántató gépek és gépalkatrészeknek szállítását a m. kir. államvasutakon és az állami biztosítást élvező vasutakon az önköltségek megtérítése mellett engedélyezhesse. Ezen kedvezmény, esetröl-esetre, administrativ utón is engedélyezhető ugyan és annak felvétele nem is jelenti azt, mintha a minister ez irányú administrativ intézkedési joga bármely tekintetben korlátoztatnék vagy kétségbe vonatnék ; de czélszerűnek látszott annak a törvénybe történt felvétele azon tekintetből, hogy e kedvezményre az illető iparvállalat a törvény erejénél fogva is számithasson és ezzel az egyenlő elbánás igy is biztosittassék. Uj intézkedést foglal magában a törvényjavaslat 5. §-a is, midőn a kedvezményezett gyárak részére kisajátítási jogot biztosit oly állami, törvényhatósági és községi vagyonra nézve, mely más mint mezőgazdasági megművelés alatt nem áll és külön tudományos vagy más közczélú rendeltetéssel nem bir. A kisajátitási jognak a létesítendő iparvállalatok javára való megadása legalább is az itt jelzett szúk korlátok közt, indokolva van azért, mert különösen nagyobb gyárak létesítése az illető községekre nézve is nagy haszonnal jár és ennek daczára merültek fel esetek, midőn egyoldalú és indokolatlan helyi érdekek és szempontok miatt nehézségek gördittettek fontos iparvállalatok létesülése elé, sőt volt eset, midőn egy igen fontos iparág meghonosítása ily félszeg akadékoskodás miatt meghiúsult. A törvényjavaslat 9. §-ában végre kimondatik, hogy a hozandó törvény 1899. év deczember 31-ig maradna hatályban. Ez azt jelenti, hogy akivételes elbánás alkalmazására szóló