Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.

Irományszámok - 1887-693. Törvényjavaslat, a hazai iparnak állami kedvezményekben való részeltetéséről

693. szám. 187 lemre méltó eredmény éretett el, de igazolják egyszersmind a kormány azon törekvéseinek helyességét is, hogy a megkezdett utón tovább haladjon és ez irányú tevékenységét fokozza, illetve fejlessze. Az 1881. évi XLIV. törvényczikk befolyása ugyanis mindinkább csökken, mert az abban megállapított azon kedvezmény, mely szerint bizonyos mérvű adómentesség adandó, 1895. év végéig, tehát jelenleg már oly aránylag csekély időtartamra biztositható, hogy az új iparvállalatok keletkezésének előmozdítására vagy a meglevőknek fejlesztésére immár elégtelenné lett. A mellett tehát, hogy a hazai ipar állami kedvezményekkel való támogatása szükséges volt eddig és szükséges a jövőben is, a mit, ugy hiszszük, tovább megokolnunk sem kell, annak indoka, hogy a jelen törvényjavaslatot már most terjesztjük elő, midőn még az idézett törvényczikkek hatálya 1895. év végéig tart, azon körülményben is keresendő, hogy jelesen az 1881: XLIV. törvényczikk az időtartam tekintetében is korlátozottá, sőt e miatt alkalmaz­tatása, nem egy iparág tekintetében igazságtalanná is vált. De továbbá indokot szolgáltatott ezen törvényjavaslat előterjesztésére az eddig szerzett tapasztalás is, melyet értékesíteni igyekeztünk a nélkül, hogy az okszerűség határán túllép­tünk volna. Mert szándékunkban, sőt kötelességünkben áll ugyan az állami kedvezményeket igaz­ságosan és hatékonyan alkalmazni, és minden megengedhetöt érvényesíteni a tekintetben, hogy hazai iparunkat fejleszszük és gyarapitsuk; de bizonyos czélirányos határon túl még sem mehetünk, mert a mig egyfelől súlyt fektetünk arra, hogy az ipari telepek ne erőltetve, ne egészségtelen és életképtelen alapon létesüljenek, hanem, hogy azoknak keletkezésében és fejlő­désében a szükséges előfeltételek megléte játszsza a kiválóbb szerepet, mi a vállalkozási szellem­nek is legegészségesebb ingerét, de a maradandóság kívánatos alapját is képezi, ugy másfelöl nem törekedhetünk olyas valaminek elkövetésére, a mi által a már létező iparok megrontat­nának vagy károsittatnának. Gondunk lesz arra, hogy az állami kedvezmények csak ott vétessenek igénybe, a hol azok valóban szükségesek, és hogy ehhez képest azoktól távol tartassanak azon ipartelepek, melyek már eddig is életképeseknek bizonyultak a nélkül, hogy p. o. adómentességet élveztek volna; de nem is fogjuk ezek helyzetét gyöngíteni. Gondunk lesz továbbá arra is, hogy első sorban azon iparnemek karoltassanak feL melyek nyerstermelésünkre, ennek fejlesztésére és értékesithetésére nézve annyira fontosak, hogy ez által is tanúsítsuk közgazdaságunk összes ágainak egyenletes, egymást kölcsönösen támogató fejlesztésére irányzott törekvésünk helyességét. Hogy ezek között a textil-iparnemek is helyt kell, hogy foglaljanak, azt külön hangsúlyoz­nunk felesleges is. Ezen csak röviden említett czélzatok és az eddig szerzett tapasztalás szerint igazodtunk tehát a jelen törvényjavaslat határozmányainak megállapításánál és ha még újból is hozzá­teszszük, hogy a már követett útról letérni, vagy a kedvezmények tekintetében a szerény kereteken túlterjeszkedni már az eddigi telepekre való figyelemmel se mutatkozott tanácsosnak, és pedig annyival kevésbbé, mert azon esetben, a midőn messzebbmenő rendkívüli eszközökhöz kellene nyúlni, ezeknek mintegy általánosítása helyett inkább fogunk a törvényhozáshoz külön előterjesztéssel járulhatni, van szerencsénk jelezni, hogy az általunk itt bemutatott törvény­javaslat egyes részeiben az 1881. évi XLIV. és az 1887. évi III. törvényczikkek tartalmához simul és ezeknek meghosszabbitásakép jelentkezik. A részben alaki, részben érdemi főbb eltérések a következők: Az 1. §. 2. pontjában felsorolt azon gyárak jegyzékét, melyek az országban már elö­24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom