Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.

Irományszámok - 1887-692. Törvényjavaslat, a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről

692. szám. 181 E felhatalmazást foglalja magában a törvényjavaslat. A kedvezmények, a melyek a fennebbiekben megjelölt működéshez és ahhoz a feltételhez vannak kötve, hogy a részvénytársaság alakjában létesülő intézet alaptökéje legalább tényleg befizetett öt millió forint legyen, a mely azonban tiz millióig felemelhető — a javaslat 1. §-ában foglaltatnak. Ezek a részvénytársaság megalakulásával járó ügyletek bélyeg- és jogilletékmentességére, továbbá a részvénytársaság alaptökéjének hat száztóliját meg nem haladó azon jövedelmének a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, az általános jövedelmi pótadó, s az ezek után kivetett községi adók alul való mentességére vonatkoznak, a mely jövedelmet a részvénytársaság ipari vállalatok és gyárak létesítéséből, üzeméből, vagy már létező vállalatok pénzügyi segélyezéséből szerez, a mennyiben oly iparágakról van szó, a mely iparágak számára külön törvény állami kedvezményeket biztosit. Az által, hogy az adómentesség csak azokra az iparágakra van kiterjesztve, a melyek külön törvényben kedvezményeseknek vannak megjelölve, ez a javaslat összeköttetésbe van hozva azzal a törvényjavaslattal, a melyet a hazai iparnak állami kedvezményekben való részeltetésérol egyidejűleg terjesztünk a tisztelt képviselőház elé. Egységes és czélra vezető eljárás az ipari törekvések elősegítésében ugyanis csak ugy létesíthető, ha az újonnan alakítandó intézetnek működése főleg oly iparágak fejlesztésére irányittatik, a mely iparágak nyers termelésünk földolgozásával szoros összeköttetésben vannak, illetve a melyek meghonosítása és kiterjesztése a mellett, hogy számukra a természetes előfeltételek megvannak, — az eddigi tapasztalatok szerint első sorban ápolandó, a minek szüksége az épen emiitett törvényjavaslatban kerül kifejezésre. A kedvezmények tizenöt évre adatnának, a mely időtartam egyfelől teljesen elegendő arra, hogy az intézet működése általán meghonosodjék, másfelöl egyezik azzal, a mely a fentebb említett s egyidejűleg beterjesztett törvényjavaslat szerint ipari vállalatoknak állami kedvezmények adhatók. A részvénytöke 6%-át meghaladó, valamint más bevételi czímekből eredő jövedelme az intézetnek fennálló adótörvényeink alá esik. A mentessé teendő jövedelem mérve megfelel az u. n. polgári nyereség annak az átlagának, a melyre a pénzpiacz mai viszonyai szerint, az olykor nagyobb kárveszélynek kitett ingó töke méltán számithat. Ha figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy a kedvezmények megtagadása által az intézet nem jö létre, sem meglevő jövedelem feladásáról, sem elmaradt haszonról nem lehet szó. Mig tehát a kedvezmények megadása pénzügyileg teljesen aggálytalannak mondható, addig az államháztartás legsürgősebb követelményét s a kormány elsőrangú feladatát kell, hogy képezze, minden rendelkezésre álló eszközzel a vagyonosodás s általán közgazdasági állapotaink emelésén közremunkálni, a jövő számára új adótárgyakat teremteni. A közszolgáltatások mai, fokozott mérvben való igénybevétele mellett ugyanis az állam pénzügyi erejének fejlesztése nem új adók, vagy a meglevők fokozása, hanem egyedül a mai rendszer belterjes kihasználása, új értékek, adótárgyak teremtése által biztositható. A 2. §-ban foglalt biztosítás bővebb megjegyzésre alig szolgáltat okot. A 3. §-ban ki van mondva, hogy a javaslatban foglalt kedvezmények nem birnak a privilégium természetével, mert minden más hazai pénzintézet, ha működését ugyanannyi alaptőkével s egyáltalán ugyanily feltételek mellett erre a térre terjeszti ki, hasonló kedvezményekben részesíthető.