Képviselőházi irományok, 1887. XX. kötet • 674-712. sz.
Irományszámok - 1887-674. Törvényjavaslat, az igazságügyi orvosi tanácsról
4 674. szám. >Az országos közegészségi tanácsnak fő- és első sorban tekintetbe veendő hivatását ugy az 1876: XIV. t.-czikknek, mint alapszervezetének és ügyrendjének értelmében az ország egészségügye körül szükséges intézkedésnek tudományos előkészitése és esetleg kezdeményezése képezvén, e föladatnak teljesítését a mind gyakrabban kikért felülvéleményezések által háttérbe nem szoríttathatja s ezeket sorrendben tárgyalván, a megkeresés és a felülvélemény megadása közt minden áldozatkészség mellett is több havi idő múlik el és pedig annyival inkább, mert a nem ritkán száz ívet is meghaladó bűnperek tanulmányozása sok időt vesz igénybe se munka nem képezi, de nem is képezheti az előadóknak kizárólagos feladatát. Miután pedig a felülvéleményeknek megállapítása a tanács teljesülésében szintén sok időt vesz igénybe, a tanács havonkint 10—12 felülvéleménynél többet aligha szolgáltathat.* Tiz hónapon át tehát 100-120 felülvéleményt mint maximumot helyezhet kilátásba az országos közegészségi tanács s csakugyan az elmúlt 1888. évben kieszközölt 214 felülvélemény közül 102 esik az országos közegészségi tanácsra, 104 a budapesti tudomány egyetem orvosi facultására és a 8 a kolozsvári tudomány-egyetem orvosi karára. Azon a belügyminister úrhoz intézett kéréssel fejezi be tehát a közegészségi tanács fentebb idézett előterjesztését, ?hogy az igazságügyministert oly intézkedések megtételére felkérni méltóztassék, melyek az igazságszolgáltatás érdekében czélszerübbek legyenek.* Hosszasabb és beható tárgyalások után, melyek e részben az igazságügyi és a belügyi ministerium, valamint a közegészségi tanács közt foIktattattak,* azon meggyőződés jutott érvényre, hogy a sürgetett intézkedés nem lehet más, mint az orvos-törvényszéki vélemények felülbirálatának a közegészségi tanács és az egyetemi facultás hatásköréből való átvitele egy külön e czélra alakitandó s közvetlenül az igazságügyministernek alárendelt orvos-szakértői tanácstestületre. Sokkal fontosabb kötelessége az államnak a büntető igazságszolgáltatás szabatos lefolyását a kellő biztosítékokkal ellátni, semhogy orvosolatlanul hagyhatnánk a világosan felismerhető bajt. Ez tehát első és legfőbb indoka annak, hogy a jelen törvényjavaslatban egy »Igazságügyi orvosi tanács< megalakítását ajánljam. Törvényjavaslat alakjában teszem ezt egyrészt azért, mert a tervezett intézkedés az 1876. évi XIV. t.-cz. némely rendelkezéseit módositólag érinti, másrészt azért, mert a megalakítani szándékolt orvosi tanács költségeiről másként, mint törvényhozási felhatalmazás alapján gondoskodni nem tartom megengedhetőnek. De szükséges e tanács megalakítása a büntető törvénykezés gyorsításán és szabatosabbá tételén felül még egyéb okoknál fogva is. Azon fentebb már érintett körülmény, hogy vidéki bíróságaink csak kevés esetben vehetik igénybe oly orvosok szakvéleményét, a kik a törvényszéki orvostan kellő ismeretével és gyakorlatával bírnának, arra indít, hogy az 1883:1. t.-cz. 9. §-ábannyert felhatalmazásnál fogva a törvényszéki és fogházorvosi szakvizsgák rendszeresítését siettessem. E szakvizsgák egyedül hivatot vezetői csakis a megalakítandó s a kérdéses vizsgák tárgyával szakadatlanul foglalkozó igazságügyi orvosi tanács tagjai lehetnek. Csak ily előkészítéssel remélem elérhetni, hogy a bíróságok már első fokban idővel a mostaniaknál szabatosabb, kielégítőbb s ennek következtében a felülvizsgálatot is csekélyebb mérvben igénylő szakvéleményeket nyerhetnek. Ugyancsak ez idő szerint szándékozom a törvényhozás támogatásával reformálni s megjavítani börtönviszonyainkat is. Hogy mely módozatok alkalmazásba vétele által lehet az államkincstár lehető legkisebb megterheltetésével s mégis a büntetés czéljának megcsorbítása nélkül a szabadság-büntetésre Ítélteket a minimális életszükségletnek megfelelőleg elhelyezni, élelmezni, ruházni és foglalkoztatni? ezek oly kérdések, a melyek végleges megoldást még nem nyertek
