Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.
Irományszámok - 1887-673. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló tizennyolczadik jelentése tárgyában
673. szám. 389 tozások természetesen nem állottak elő. A mi változás észlelhető — s ezt örömmel constatálja a bizottság, — a haladás és fejlődés irányában történt. így szaporodott egy év alatt a tankötelesek száma 39,000-rel, a tényleg iskolába járóké 21,000 rel, a népiskolák száma 84-gyel, a tantermeké 258-czal, a magyar nyelvet anyanyelvi képességgel biró tanítóké 334-gyel, a kisdedóvó intézeteké 71-gyel, stb. De vannak az apadás és fogyatkozás jelenségei közt is olyanok, melyeket csak örömmel üdvözölhetünk. így az iskolát teljesen nélkülöző községek száma 65-tel, az államnyelvet egyáltalán nem biró tanítóké pedig 45-tel apadt*egy év alatt. A bizottság azonban ez alkalommal is lelkiismeretesen yette szemügyre, milyen mérvben járul hozzá az állam pénzügyileg a culturai érdekek előmozdításához a népoktatás körében. E tekintetben a következő tényeket ajánlja a bizottság a t. ház figyelmébe: az összeg, melyet az állam 1887/8-ban népoktatási czélokra fordított (1,737.680 frt) 110.000-rel volt kevesebb, mint az előző évben; ugy, hogy az összes népoktatási költségeknek csak 11-62%-át fedezi a magyar állam, holott pl. Poroszország, mint állam, az e nemű kiadásoknak 25% át viseli. Továbbá az állami népiskolák száma (786 == az összes népiskolák 4'73%-a) csupán 3-mal szaporodott; új kisdedóvoda azonban az állami jellegűek közt egyetlen egy sem keletkezett. Az állam részéről tehát a fejlődése téren nem oly arányban mozdittatott elő, mint a hogy kívánatos lett volna. Semmi sem indokoltabb e szerint, mint a bizottság amaz óhajtása, hogy nem ugyan az államháztartási egyensúly rovására, de pénzügyeink természetes fejlődése mellett az állam eszélyesen megválogatott pontokon mind több és több tért foglaljon el jól szervezett és hazafias szellemben vezetett iskoláival a népmilliók körében, mert minél nagyobb számban nevelnA és képezni öntudatosan államira polgárokat, kivált a mi viszonyaink közt, egyik első rangú állami érdek. A t. szakminister ur által még tavaly kilátásba helyezett nagyfontosságú törvényjavaslat a kisdednevelésről immár kész s ha előbb egy szaktanácskozmány tárgyalásain átmenendett, rövid időn a ház asztalára fog kerülni. A közel jövőben megalkotandó ezen óvodai törvény előreláthatólag tetemesen föl fogja szaporítani a kisdedóvodák és gyermekmenhelyek számát, a mi ugy népesedési és culturai, mint emberies és nemzeti szempontból egyaránt csak kívánatos lehet. Úgyde ez egy okkal több arra, hogy az állam a maga népiskoláinak számát is lehetőleg szaporítsa, mert ha nem lesznek kellő számban minden tekintetben megfelelő népiskoláink, melyek a jelentékenyen felszaporitandott óvodák- és menhelyekből kiözönlő gyermeksereget befogadva, annak közművelődési irányban és hazafias szellemben tovább-képzését biztosítsák: csak félmunkát fogunk végezni. De még egy másik s valamennyi közt legfontosabb szempont is utalja az államot arra, hogy anyagilag mind nagyobb részt vegyen a népoktatás munkájában. Ha annak idején a kiváltságos osztály tudott önként tetemes áldozatokat hozni ama nagy czélnak: hogy a népmilliók bevonassanak „az alkotmány sánczai közé", a mai nemzedék előtt ennél nem kisebb czél és feladat lebeg, az t. i. ; hogy a népmilliók mindinkább bevonassanak a hazafias szellem és cultura sánczai közé. Ez a czél pedig nagyon megérdemli az állam részéről a lehetőségig fokozott áldozatokat, mert hisz legsajátabb érdekeinek hozza meg azokat. Ez irányban megnyugvással vette tudomásul a bizottság a t. minister urnák ama kijelentését, hogy újabb állami népiskolák fölállítása czéljából nem sokára 200.000 frtnyi kölcsön iránt javaslatot fog terjeszteni a törvényhozás elé. Eeméli azonban a bizottság, hogy ha ezen összeg — a mi nagyon valószínű — nem lesz elégséges a mutatkozó culturai szükségletek födözésére, a kormány gondoskodni fog továbbra is arról, hogy e téren a fejlődés munkája fennakadást ne szenvedjen. Ugyanis 1.400-ra megy azon községeink száma, melyek lakosságának csak 10—49%-át képezi a magyar elem. (Lakosaik összes száma 2-4 millió, melyből magyar alig 20%). Bővebb magyarázatot nem igénylő indokokból ezen, magyar kisebbségekkel vegyes községeket jelölik meg viszonyaink olyanokul, mint a melyek első sorban látandók el állami népiskolákkal s ez a minimum, melyre az államnak e téren törekednie kell. Eddigelé az állam az ilyen községek közül csak 300 egy néhányban
