Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.
Irományszámok - 1887-671. Gróf Szapáry Gyula földmivelésügyi minister jelentése, a szegedi rakpart ügyében
374 671. szám. Miután az eljáró bizottság ezek szerint kétségtelennek találta, hogy a szegedi kőpartnak megsüppedését sem a tervezett méretek elégtelen volta, sem pedig az alapozáshoz és falazáshoz felhasznált anyagok és munkák roszasága nem okozta, azon kérdéssel is foglalkozott, hogy a rakpartfal fentartása körül nem követtek-e el mulasztást s erre vonatkozólag a bizottság ítéletét a jegyzőkönyv szó szerint a következőkben fejezi ki: >A folyammérnöki hivatalnál levő és e partszakaszra vonatkozó nyilvántartási szelvényekből kitűnik még az is, hogy az évi mederalakulások a rendes mederváltozások keretén általában belül maradtak, tehát azokból partcsuszamlások bekövetkezhetését előre látni nem lehetett*. Ezek után a bizottság behatóan foglalkozott a süppedés okainak kiderítésével s a rakpart süppedésének okait azonosaknak találta azon, a Tiszánál gyakrabban előforduló partsüppedésekéivel, melyek >olyan geológiai processusokra vezethetők vissza, melyeket teljesen megszüntetni sok esetben nem lehet*. Azon a süppedés helyén levő négy méter vastag agyagréteg ugyanis,a melyre a rakpart alapozva volt s mely a bizottsági elnök jelentése szerint más körülmények között akár súlyosabb építmények elbirására is képes lenne, rajta fekszik egy tetemes vastagságú, de silány természetű homokrétegen, a >mely igen finom gömbölyű szemcséjű homokréteg*, a bizottsági jegyzőkönyv kifejezése szerint >ugy a Tisza, mint a talajvíz behatása folytán kis vízállásnál ellennyomásra nem találván, a Tisza-folyó mindazon szelvényénél, melyekbe ezen rétegek betorkolnak, lassankint a mederbe behúzódik és az így támadt ür a nehézség törvényei szerint a felső réteg lesüppedése által követeli kiegyenlítését*. >Ezen jelenség* — a bizottság véleménye szerint — >hosszabb vagy rövidebb időszakokban a nagy vizállások után bekövetkező alacsony vízállásoknál mindaddig ismétlődni fog, mig az alsó homokréteg kifolyását megakadályozni nem sikerül.* Az eljáró bizottság az első homokréteg kifolyásának megakadályozására vonatkozó javaslatát azon tapasztalatára alapította, hogy a rakpart mentén azon a szakaszon fordulhatnak elő a mederben veszélyt hozó átalakulások, a hol a rakpart előtt csak alacsony és igen keskeny előtér van, ellenben ott, a hol a rakpart előtt nagyobb mérvű iszapolódás és + 3" 0 —h4' 0 méterig felérő 20—40 méter széles előtér van, biztos a rakpart helyzete; miért Is a bizottság nem csupán a megcsúszott partszakasz mentén, de ott is, a hol az előtér elígtelen volta és a meder kedvezőtlen alakulása folytán a rakpart egyéb részeit is veszélyeztetettnek találta, t. i. a két hid között a 48—75. sz. szelvények között 270 méter hosszban a Stefánia-sétány előtt a 95—127. sz. szelvények között 320 m. hosszban és a Fellmayer-féle gyár közelében lévő régi sarkantyú alatt a 176—181. sz. szelvények között 50 m. hosszban erős — a jegyzőkönyvben részletesen körülirt kőhányás lehetősitését és állandó fentartását hozta javaslatba, >mely kőhányás* az elnöki felterjesztés szavai szerint >hivatva lesz arra, hogy a mederbe kifutó s ott mintegy nyílt sebet képező bomokréteget a víz támadásai ellen megvédje, másrészt pedig arra, hogy a partfal mellett előtér képződésével a folyó sodrát lehetőleg távol tartsa*. A helyszínén eljárt bizottság a rakpart 109. sz. szelvényénél a Stefánia-sétány előtti vízi lépcsővel az alsó rakpartfal kisebb fokú siippedését észlelvén, a 101 — 119. sz. szelvények között 180 m. hosszúságban a rakpart előterét kőhányással sürgősen kiegészitendőnek véleményezte. A megsüppedt falszakasz újbóli felépítését a bizottság nem javasolta, hanem »a fenforgó körülmények a meglevő és beépíthető anyagok, tehát az építési költségekre, nemkülönben a part használhatóságára való figyelemmel, ugyanoda egy, a jelenlegi alsó rakpart magasságáig felnyúló kettes lejtésű partburkolat készitését* ajánlotta oly módon, hogy az hat helyen egyenkint 2 m. széles lépcsővel láttassék el.
