Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.

Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése

i 547. szám. 71 száma pedig néhol hanyatlást is mutat. A növekedő kiadásokkal szemben a törvényhatóságok előtt két út állott: az igás és kézi napszám kötelezettséget szaporítani vagy a váltságárakat emelni. Ezen módokhoz, mint fentebb statistikailag kimutattuk, a törvényhatóságok tekintélyes része volt kénytelen nyúlni, s igy ismét azon osztály vállaira raktak súlyosabb kötelezettséget, mely a többivel szemben különben is aránytalanul volt terhelve, noha ugy az útügy fejlesztése, valamint a vicinális vasutak építéséből származó előnyök az ipar és kereskedelemnek ép oly mérvben váltak hasznára, mint a létesítésük által fokozottabb mérvben terhelt gazdaközönségnek, mert azon osztályok, melyek az útfentartási költségek viselésében eddig megfelelően részt nera vettek, a további megterheltetésbe ez esetben sem voltak bevonhatók. Minden ily újabb megtérheltetésnek további hátránya még abban is nyilatkozott, hogy a fokozódó szükséglet mérvéhez képest a fennálló alap szerint való kivetés arányosan fejleszthető nem volt. Gzélszeríítlen a jelenlegi kivetési alap azért is, mert nagymérvű hátralékoknak felszaporodását vonta maga után; az 1885. évben hátralékban maradt, természetben leszolgálandó közmunka-érték 207,000 frt, a váltságösszegből pedig 830,000 frt nem hajtatott be, s igy a 7 millió frtot tevő közmunka-értéknek 7* része le nem rovatott. (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében 87,000 frt Bács-Bodrog megyében 65,000 frt, Torontál megyében 63,000 frt váltságösszeg maradt behajthatlan, viszont Krassó-Szörény megyében 28,000 frt, Bereg megyében 12,000 frt értékű közmunka nem szolgáltatott le.) A törvényhatóságok rendelkezésére álló összegek a fenálló rendszer mellett, az útépítési és fentartási költségek fedezésére több helyt elégteleneknek bizonyultak, mit igazol az a körülmény is, hogy a 33,392 kilométert tevő törvényhatósági úthálózatnak 7» része 11,387 kilométer máig sincs kiépítve. Ezen közlekedési viszonyainkra szomorú világot vető állapot főleg az ország leggazdagabb, az Alföld dús gabnatermő vidékein fordul elő, hol is Békés megyében 366 kilométerből 16 kilométer, Csanádban 128-ból 15, Csongrádban 357-ből 7, Hajdúban 327-ből 36, Jász-Nagykun-Szolnokban 811-ből 30, Torontálban 616-ból 62, Szabolcsban 355-ből 59 és BácsBodrog megyében 1,902 kilométerből 155 kilométer van kiépítve. Hasonló viszonyokat találunk nagy határral biró alföldi városainknál, igy törvényhatósági joggal felruházott Debreczen városának 155 kilométer, Hódmező-Vásárhelynek 101, Szabadkának 260 és Zombor városának 90 kilométer hosszúságú útja teljesen kiépítetlen állapotban van, Szeged város határában is 156 kilométer útból csak 85 kilométert találunk jó karban. Ily viszonyok közt a felsorolt törvényhatóságok az utaikra fordított nagy munkaerő és tetemes pénzáldozat daczára az év nevezetes szakában a biztos és akadálytalan közlekedhetés előnyeit nélkülözni kénytelenek. De nemcsak a törvényhatóság kezelése alatt álló utak kiépítése és fentartása körül találunk a felsoroltakhoz hasonló hiányokat, hanem sok esetben arról sem történt megfelelő gondoskodás, hogy a vasúti állomásokhoz vezető utak folyton jó karban tartassanak. Ez az oka, hogy az ország tekintélyes részében a vasutak szállítási előnyeit s a termények és kiviteli czikkek eladásának kedvező esélyeit fel sem lehetett használni, mert a szállítás az utak rósz állapota miatt az év bizonyos szakában majdnem teljesen szünetelt, vagy oly nehézségekkel volt összekötve, melyek a vasúti állomáshoz való szállítás költségeit jelentékenyen emelték. A gazdaközönség ennek folytán kénytelen volt terményeit csépletés után azonnal a vasúti állomásokra szállítani, hol ilyenkor rendesen roppant készletek halmozódtak fel, vagy a szállítással a tavaszig várni, midőn az utak ismét járható állapotba jutnak. Kifejlett vasúti hálózatunk érdekében hozott áldozatok gyümölcsözővé tételének létfeltétele pedig, hogy az állomásokhoz vezető utakon a szállítmányok továbbítása minden időben akadálytalanul és lehető kevés költséggel eszközölhető legyen. A községi közlekedési útvonalak hálózatának megállapítására, a községeknek megfelelő csoportokba való egyesítésére, valamint a községi közmunka-kötelezettségnek elvben való ki*