Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.
Irományszámok - 1887-566. 1889. évi XXX. törvényczikk, a magyar földhitelintézet által engedélyezendő vizszabályozási és talajjavitási kölcsönökről és némely hitelintézetek zálogleveleinek adómentességéről
566. szám. 279 A társulat kötelezettségének megszűntével ezen külön tartaléktőke az illető társulatnak a pénzügyminister előző hozzájárulása esetén szintén azonnal kiszolgáltatandó. Ha a kölcsönjáradékok pontosan nem fizettetnének, akkor ugy a tartalékalap kamatai, mint a tartalékalapnak azon része, melylyel ez, idővel, a még meglevő tőketartozás 10%-át meghaladja, a hátralékok fedezésére fordítandó; a kezelési költségjáruléknak a tartalékalapra eső része ez esetben az intézetet illeti. A pénzügyminister ugy a jelen §. első, mint annak második bekezdésében kikötött hozzájárulását megtagadhatja, illetve az esedékes összegeket az államkincstár javára bevételezni és a magyar földhitelintézet azokat beszolgáltatni köteles, midőn a társulati kölcsönjáradékok behajtását a pénzügyminister eszközölvén (28—31. §.), az államkmcstár a járadékhátralékok vagy veszteségek czímén a társulat ellen visszköveteléssel bir. Azon összegek, melyek az államkincstár ezen visszköveteléseinek fedezése után, illetve a leszámolás eredményéhez képest netán fenmaradnának, az illető társulatnak késedelem nélkül kiszolgáltatandók lesznek. 16. §. Midőn valamely társulat, a mely a magyar földhitelintézettől a jelen törvény szerint kölcsönt kapott, adóvisszatéritésben részesül, akkor ezen adóvisszatéritési összeg mindaddig, mig ez az illető társulatnak kijár, a pénzügyminister által a nevezett intézetnél fizetendő, mely abból a lejárt kölcsönjáradéknak esetleg fedezet nélkül maradt részét kiegyenlíti és a maradványt a társulat rendelkezésére bocsátani köteles. Hogy mennyiben van helye annak, miszerint a pénzügyminister a magyar földhitelintézetnél fizetendő adóvisszatéritési összeget, vagy annak maradványát az államkincstár netáni visszkövetelései fedezésére is igénybe vehesse, azt a fenti 15. §. ötödik bekezdése határozza meg. III. FEJEZET. A kölcsönjáradékok befizetése és behajtása a társulat, illetve a magyar földhitelintézet által. 17. §. A kölcsönjáradékoknak a törvényes kulcs és módozat szerinti egyénenkinti kivetését a társulat eszközli. Ugyancsak a társulat köteles a kölcsönjáradékokat beszedni, illetve behajtani és a befolyt összegeket a magyar földhitelintézetnél befizetni azon esetben és mindaddig, ha és a mig a nevezett intézet vagy a társulat a jelen törvény 28. és következő szakaszaiban szabályozott beszedési, illetve behajtási és befizetési módozatokat igénybe nem veszi. Az egyénenkinti kivetés rendszerint a kölcsön után fizetendő évi járadék egész összegére kiterjed s a szükséglet pontos befolyásának biztosítása végett mindazon esetekben, melyekben a társulat adóvisszatéritésben nem részesül, a kivetésnek a járadékot rendszerint 5'/ 0-kal meg kell haladnia, oly esetekben azonban, midőn a társulatot illető adóvisszatéritések a kölcsönjáradékot egészben vagy részben fedezik, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg a pénzügyminister megengedheti, hogy az egyénenkinti kivetés a kölcsönjáradéknak csak azon részére szorítkozzék, mely az adó visszatérítésében fedezetet nem talál. Az egyénenkinti kivetésnek azonban ez esetben is rendszerint 5%-kal meg kell haladnia a kölcsönjáradékoknak az adóvisszatérités által nem fedezett részét.
