Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-477. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló tizenhetedik jelentése tárgyában

477. szám. 47 bátran versenyez a külföld ilynemű tanintézeteivel. A követelmények magasabbra csigázása ellen óva int az a példa is, hogy két vidéki ilynemű intézetet két-két legfelsőbb osztályuk néptelensége folytán 4 osztályból álló másodrendű felsőbb leányiskolává kellett átalakítani. A közegészségügyi s népesedési, humanisticus és közművelődési, valamint nemzeti szempontokból egyaránt fejlesztésre oly igen érdemes kisdedóvó intésetek tárgyalásánál a bizottság gaz örömmel vette a vallás- és közoktatásügyi minister ur azon kijelentését, hogy el van határozva a kisdedóvás ügyéről törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé s a javaslat már munkában is van. A bizottság szerencsét kivánt a minister ur ezen nagy horderejű elhatározásához, mely, ha — miben nem lehet kétség — törvénnyé lesz, méltán fog sorakozni jelentőség tekintetében a népoktatási és középiskolai törvényekhez. A népoktatás körébe tartozó még két fontos ügyet vont be a bizottság tárgyalásai körébe: a tanítóképzést és a tanítói nyugdíjügyet. , Mi az elsőt illeti, a bizottság több irányban szükségeseknek látszó intézkedésekre hivta föl a kormány figyelmét. így azon esetre, ha a tanfelügyelök, irodai teendőik lehető apasztása mellett sem volnának azon helyzetben, hogy a tanitóképezdékre kellő gondot fordítsanak, ez utóbbiak külön szakfelügyelet alá helyezését kellene^megfontolás tárgyává tenni. Helyesléssel találkozott a kormány abbeli törekvése, hogy a Budapesten, Csáktornyán, M.-Szigeten s Modoron újabban épült állami tanítóképző intézetekben internátust és köztartást létesített, óhajtja azonban a bizottság, hogy az internatusok hasznos intézménye fokozatosan s a mint a viszonyok engedni fogják, az összes állami tanitóképezdékben meghonosittassék. Kívánatosnak tartja továbbá a bizottság a felső nép- és polgári iskolai tanítók, valamint a tanító- és tanitónöképezdei tanárok képzése és képesítésének törvényhozási utón való rendezését; a képezdei tanárok körében újabban megindult egyesülési törekvéseknek, melyek ez ügyre csak üdvösek lehetnek, a kormány általi támogatását; az alkotmánytannak alapos és nagyobb mérvű tanítását a képezdékben s végül a képezdei tanárok fizetésének a középiskolai tanárokéval egyenlővé tételét, melyről a pénzügyi bizottságban s magában a házban is többször volt szó. Minden tekintetben megfelelő tanítókra van szükségünk, kik foglalkozásukat ne pusztán hivatalos állásnak és megélhetési módnak tekintsék, hanem és mindenek fölött szent és fontos hivatásnak érezzék. Ehhez pedig egyebek közt szükséges az is, hogy ne elkedvetlenedett és ne anyagi gondokkal küzködö tanárok képezzék. Végül az országos tanítói nyugdíjintézetet illetőleg, melynek 1837-ben 14,062 fizető tagja, kerekszámban 6.223,000 frt tökéje, 741,000 frt bevétele és 214,000 frt kiadása volt, mihez képest folyó jövedelmeiből 526,000 frtot tőkésített, a nyugdíjügy előadójának számításai és jelentése alapján ugy véli a bizottság, hogy ezen intézet a biztosított összeg 15, 17, 21 és 55% át tevő aránytalanul nagy befizetések által (holott 5°/o is elég lett volna) oly gazdaggá lett, hogy nem a mostani, de a valaha, tán 32 év múlva elöállható ,'egmagasabb kiadását is képes volna fedezni mostani rendes jövedelmének kétharmadából. Az ilyen természetű intézetnél a nyugalmazottak legmagasabb létszáma, a melyen túl aztán nem emelkedik, 25 év alatt szokott elöállani, tehát itt 1899. végére, mikor is az intézet bevétele 1.035,000 frt, kiadása pedig 493,000 frt, sőt az előadó által tett számitások szerint bevétele nagyobb s kiadása kisebb lehet. Ily nagymérvű tőkegyűjtés pedig a jelen generatiónak a szükséges mértéken túl való megterheltetése mellett a jövő nemzedék javára czéltalan. Ha a nyugdíjtörvény (1875 : XXXII. törvényczikk) változatlan marad, 1895. végén minden befizetést meg lehetne szüntetni, mert az intézet az akkori kamatjövedelemből képes lesz a valaha elérhető legmagasabb kiadást is fedezni. Indokoltnak látszik tehát a tanítói nyugdíjtörvény oly irányú revisiója, hogy a nyugdíjjárulékok leszállítása mellett a|nyugdíjösszegek emeltessenek. Azon kívül lehetségesnek ígérkezik,