Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-514. Törvényjavaslat, az országgyülés véderő kötelékében álló tagjai katonai szolgálatra behivásának szabályozásáról

322 514. szám. képviselők béke idején a törvényhozási testületek együttlétekor semmiféle katonai szolgálatra be nem hívhatók. De minthogy ezen intézkedés természetszerűleg csak azon esetre vonatkozhatik, midőn a törvényhozás együtt van, vagyis midőn a törvényhozói kötelesség a katonaival összeütközésbe jöhetne, a törvényhozó a katonai minőségéből kifolyó kötelességének teljesítésére oly időben lesz behívandó, midőn a törvényhozás szünetel. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól tehát átalában a czélzott törvényhozói intézkedés nem ment fel; annál kevésbbé ment fel a törvény által megszabott rendes tényleges szolgálati kötelezettség alól, a mint ezen §-ban világosan ki van mondva, s a mint az sem a véderő-bizottság, sem a t. Ház részéről nem is czéloztatott. De hogy e kivételes intézkedés nem is tekintendő kedvezménynek, hanem egyedül a magasabb kötelesség teljesítésére való utalásnak, kifejezést nyer az, az emiitett §. azon rendelkezésében is, mely szerint az ily országgyűlési tag, ha béke idején a törvényhozás együttlétében önként akarna is bevonulni, —a mire nézve azonban katonai parancsnokságának, a katonai szolgálati viszonyokra való tekintetből szükséges előzetes beleegyezése kívántatik meg, — azt csak a Ház engedélyével teheti. Háború esetén azonban a haza megvédése minden más érdeket háttérbe szőrit, és ennél magasztosabb hivatás, ennél fontosabb kötelesség nem képzelhető. A védtörvény 56. §-a is, az Uralkodóház magán családi és ős alapjavain alkalmazott hivatalnokokon kivül csak azon egyéneket mondja háború esetén felmenthetőknek, kik a közigazgatási és közforgalmi szolgálat, továbbá a tanítás folytatására nélkülözhetetlenek. Hazafias örömmel hivatkozhatom e tekintetben azon körülményre is, hogy a szóban forgó kérdésnek a képviselőházban történt előzetes tárgyalása alkalmával is egyetlen oly nyilatkozat sem tétetett, mely a törvényhozás tagjainak a katonai szolgálat alól való felmentését a háború esetére is kiterjesztetni kívánta volna, s alig hiszem, hogy akadna törvényhozó, a ki ez iránti, esetleg törvényben is megállapított jogát igénybe venné akkor, ha a haza veszélyben forog. Ezt szemelőtt tartva, a jelen törvényjavaslat első §-ának második része kimondja, hogy háború és egyáltalán mozgósítás esetében, még a törvényhozás együttlétében is, a fegyveres erő kötelékébe tartozó képviselők vagy főrendiházi tagok is épen ugy behivandók, mint bármely más védköteles; a bevonulás alól tehát pusztán törvényhozói minőségüknél fogva föl nem menthetők. A javaslat 2. §-a csak az' első §-nak természetszerű folyományát képezi, és csak ennek kiegészítésére van hivatva; a mennyiben a Delegatió tartama alatt az országgyűlés szünetelni szokott, de a törvényhozásnak abban résztvevő védköteles tagjai mégis törvényhozói kötelességüket teljesítik, és igy béke idején e részbeli működésük tartama alatt katonai szolgálatra szintén be nem hívhatók. A 3. §. a végrehajtás iránt intézkedik. A midőn még fölemlíteném, hogy a jelen törvényjavaslat által a véderő-bizottság hason értelmű határozati javaslatának is elég tétetett, mi által az utóbbi most már felesslegessé vált: tiszteletteljesen kérem a tisztelt Házat, hogy a jelen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1889. évi május hó 27-én. Beadja: Báró Fejérváry Géza s. k., m. hif- honvédelmi minister.