Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában

118 488. szám. azonban a társulat önmagában bomlásnak indulna, vagy czélellenes eljárásával mind saját, mind a közczélokat veszélyeztetné, létezni kell egy hatalomnak, mely közbelépjen s mely az ügyet megmentse. S miután a társulati ügyek egyes ágaiban fentartja magának a végintézkedés jogát, nincs ok, miért ne követeljen a társulat kormányzásába is eldöntő befolyást, melyhez azonban csak akkor nyúl, midö'n a status-érdek tekintetéből ahhoz nyúlni, kikerülhetlen leend.* De a mily elengedhetetlen, hogy az állam ne álljon idegenül a védelmi munkálatokkal szemben, ép ugy elengedhetetlennek tartjuk, hogy az érdekelt, esetleg veszélyeztetett vidékeknek közönsége se tekinthesse mintegy idegennek a saját jólétének és biztonságának kérdéseit, a melyekért csupán az állam felelős. A közlekedésügyi minister előterjesztése e tekintetben is elfogadja a létező állapotot, mely az állami felügyeleten és a társulatok közreműködésén alapszik. Az egyetlen tényező, melynek hatásköre lényegesen megszorittatik: a törvényhatóság, minthogy működése eddig sem szolgált az ügymenetnek akár előnyére, akár gyorsítására. Ellenben a kormány és a társulatok közvetlen érintkezéséből és közreműködéséből teljes siker várható. Ez lévén meggyőződése, a bizottság nem tartotta szükségesnek belebocsátkozni azon újabban gyakran hangoztatott tervnek bírálatába, melyet egyik érdekelt törvényhatóság a ministerhez intézett feliratában, egyenesen magáévá tett, hogy a tiszavölgyi árvédelmi ügyek teljesen államosittassanak. Nem tartottuk kívánatosnak ezen megoldást már azon szempontnál fogva sem, mert ily esetben előreláthatólag az illető vidékek igényei a mostaniaknál jóval messzebbre terjednének, ugy, hogy kérdéses, vájjon egy, a jelenleginél tetemesen drágább szolgálat még csak azon előnyöket is nyujtaná-e, melyek ez idő szerint mégis tapasztalhatók? De nem térhetett ki a bizottság egy más, gyakorlatibb eszmének mérlegelése előtt, mely a törvényjavaslathoz csatolt indokolásban igen érdekesen kifejtve lett, t. i. a műszaki közegek államosításának kérdése előtt. A minister ur az emiitett indokolásban kijelenti, hogy eredetileg már ezen törvényjavaslatban a műszaki közegek államositását óhajtotta volna keresztülvinni és a bizottság nézeteivel is sok tekintetben megegyező módon indokolja ezen tervét. A bizottság kebelében élénken hangsúlyoztatott, hogy különösen a műszaki szolgálat egységes voltának érdekében kívánatos, hogy az ezen szolgálatot teljesítő közegek ugyanazon iskolából kikerüljenek, ugyanazon irányban működjenek, egyetlen, az összes tiszai érdekek tekintetbevételével létrejött tervnek megvalósítására törekedjenek és kizárólag az ezen tervet kidolgozó hatóságnak tartozzanak felelősséggel. Nemcsak a bizottságban, de a legközvetlenebbül érdekelt körökben is történt utalás arra, „hogy a társulatok által alkalmazott műszaki közegek nem lehetnek mentek a partialis érdekek nyomásától már azért sem, mert a társulatok, a mi különben temészetes is, nem az egész ármentesitést tartják szem előtt, hanem egyedül a saját helyi érdekeiket, minek következménye, hogy a műszaki közegek sok esetben jobb meggyőződésük és tudomásuk ellenére kénytelenek eljárni." Mindamellett azonban a bizottság tartózkodott ezúttal bármely határozott indítvány megtételétől, mert kétségkívül figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy bizonyos inconvenientiákra vezetne, ha a társulatok által fizetett tisztviselők mintegy a társulatokon kívül, sőt azokon felül állóknak tekinthetnék magukat. A bizottság ugy hitte, hogy a törvényjavaslatban foglalt azon pontok, melyek ezen közegeknek előnyösebb és állandóbb helyzetet biztosítanak és melyekre e fejtegetéseink során még visszatérni lesz alkalmunk, elegendők arra, hogy részökre a hivatásuk teljesítésére szükséges függetlenséget biztosítsák. Az előadottak után röviden kimutatni akarjuk az állam és a társulatok közötti viszonynak a törvényjavaslat által czélba vett változásait. Előadásunk azonban csak akkor lesz teljes, ha egyidejűleg mindig az eddig érvényben álló törvényeknek megfelelő rendelkezéseit felsoroljuk. Az állam felügyelete már a társulatok megalakulásakor kezdődik. A társulatok megalakulásakor eddig a törvényhatósági tisztviselők működtek közre, mig ezentúl az előkészítő lépéseket a ministerium által kiküldött biztos fogja megtenni. A különbség a régi és az új gyakorlat között