Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-484. Törvényjavaslat, a vallás szabadságáról

484. szám. 107 következései annyival inkább érezhetők, mivel az anyakönyvek vezetése és a házasságok kölese a hitfelekezetek kezében van, és mivel nincs oly törvényünk, mely a gyülekezési és társulási jogot, sem oly törvényünk, mely az államnak a vallásfelekezetek iránt a kormány által gyakorlandó föfelügyeleti jogát szabályozná s ez által egyfelől az egyének vallási meggyőződésének szabadságára, másfelöl az állam biztonságára nyújtana garantiát. Igaz, hogy a zsidók is, bár a törvény e tekintetben semmi engedélyt nem ad nekiktettleg úgyszólván korlátlan szabadsággal gyakorolhatják vallásukat. De másrészről a törvény hiánya miatt az állam felügyeleti joga sem gyakorolható irányukban kellőleg. Valóban gyakorlati viszonyainkat tekintve nem csupán az egyének teljesen jogosult lelkiismereti szabadságáért, hanem legalább is oly mérvben az állami rend, biztonság és valamennyi felekezet irányában gyakorlandó felügyelet érdekéből szükséges a vallás általános szabadságát törvénynyel biztosítani s egyszersmind szabályozni. Ezen okoknál fogva s illetőleg ezen czélból foglalta össze a bizottság véleményes javaslatait egy, a »palláss{abadsdgrőh szóló törvényjavaslatban, melyet •/. alatt mellékelve van szerencsénk a t. háznak benyújtani s tárgyalásra ajánlani. A bizottság ezen javaslatban foglalt intézkedések után a törvényhozás legközelebbi teendőjéül vélné a véduri jogviszonyon (patronatus) alapuló szolgálmányoknak korszerű szabályozását. A társadalmi, jogi és birtokviszonyok jelen alakulásai s ugy a birtokosokra, mint az illető egyházakra ebből származó inconvenientiák mind sürgetösebben igénylik ezen ügy rendezését. A bizottság utasította is egy albizottságát erre vonatkozó javaslatához az előmunkálatokat megtenni, azonban az országgyűlésen közbejött nagyfontosságú események és a tagoknak képviselői egyéb elfoglaltsága miatt működése nem haladhatott annyira, hogy ezen ma már igen szövevényes tárgyban a tisztelt háznak kész javaslatot terjeszthetne be még ezen országgyűlés alatt. Ezen három nagyfontosságú ügy rendezését véli a bizottság a törvényhozás e téren legsürgősebb teendőjéül. Hogy ezek tisztázása után az egyházak és az állam közötti viszonyok szabályozására még mit és minő sorrendben kellene tenni, erre véleményt ma annyival kevésbbé mondhatunk, mivel ez nagyrészben attól függ, hogy a fent kijelölt kérdéseket a törvényhozás minő irányban és minő mérvben oldja meg. II. >A vallás-szabadságról* a bizottság által benyújtott törvényjavaslat alapelvei. Azon eszméket, melyek az egész törvényjavaslatnak minden részletein átvonuló alapelveiül szolgálnak, a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Az állam minden polgára, illetőleg minden lakosa számára biztosittassék a vallási meggyőződésnek és pedig bárminő vallási hitnek teljes szabadsága, úgyszintén hitének akként való külső kifejezhetése és gyakorolhatása, hogy ez által ne sértse se más polgároknak törvénvben biztosított jogait s egyéni szabadságait, se az állam intézményeit, polgári kötelességeit. Ez az állami közösségben is valósitható teljes egyéni vallásszabadság (1 — 3. §.). 2. Miután mind az egyéni szabadságnak természetes követelménye a társulási szabadság, mind pedig a vallási élet teljes erejével mindig közösségben fejlik ki, s minden vallás épen híveinek egyesületében gyakorolja a társadalomra legjótékonyabb hatásait: ennélfogva biztosítani kell a polgároknak azon jogát is, a mely szerint nemcsak egyénileg vallhatnak bármely hitet, hanem annak gyakorlására testületekké vagyis egyházakká szabadon egyesülhessenek, s ezen társulataikban a szükséges testületi jogokkal bírjanak. 3. A vallás szabad jogának egyik leglényegesebb feltétele az lévén, hogy akár az egyéni hit, akár a testületben szervezett vallási közélet függetlenné legyen téve minden reá nézve külső idegen hatalom kényszerítő befolyása alól: ennélfogva az állam a vallási élet belső