Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

8€> 39Ö. szám. eddigi állapotnak föntartása, oly megszorítással mindazáltal, hogy jövendőre a pénzbüntetésnek csak fele szolgál az országos alapra, másik fele pedig azon község javára fordítandó, melynek területén a kihágás elkövettetett. Ezt az intézkedést czélszerű volt fölvenni azért, hogy ekkép a községi közegek a kihágások földerítése, nyomozása és megbüntetése tekintetében némileg; anyagilag is érdekelve legyenek, s igy a gazdaságban meghonosítandó rend ez által is nagyobbbiztosítékot nyerjen. A pénzbüntetésnek ily módon való felosztását jó sikerrel alkalmazza már az erdőtörvény,, a midőn a 208. §-ban elrendelte, hogy »a törvény alapján a kártérítésen felül fenmaradt behajtható pénzbüntetésekből és az elkobzott tárgyak eladásából befolyt összegek 'A-részben az illetőközségi szegény- vagy betegápolási alap, Vs-részben a képezendő országos erdei alap javára fordíttatnak. Ujabb közgazdasági törvényeink közül az állategészségügyi (1888 : VII. t.-czikk) 156. §. rendeli, hogy a kiszabott pénzbüntetések állategészségügyi czélokra fordíttassanak és felerészben az államkincstárt, felerészben azon községet illessék, melynek területén a kihágáselkövettetett. Á halászati törvény (1888 : XIX. t.-czikk 68. §.) szerint a halászati kihágásokból befolyó pénzbüntetések felerészben az országos közgazdasági alap javára esnek, felerészben: pedig azon község szegényalapját illetik, melynek területén a kihágás elkövettetett. Ezen elvnek következetes átvétele a jelen javaslatba szintén czélszerűnek látszik. VIII. FEJEZET. Kártérítési ügyekről. A javaslat a mezőrendőri ügyekre nézve is kimondja azon átalános elvet, mely szerint a. kihágások által okozott károkért a kártevő teljes kárpótlással tartozik (84. §.); és hasonlókép a törvényeink és szokásaink alapján szabályozza a családtagok és a cselédek által elkövetett kihágások folytán bekövetkezett károk megtérítését; családtagok, továbbá gyámság és gondnokság alatt álló egyének által elkövetett károkért a családfők, gyámok- és gondnokokat teszi felelősekké, de csak annyiban és akkor, a mennyiben és a mikor a kötelességszerű felügyeleti jog gyakorlatát elmulasztották (85. §.). Ezt az intézkedést analóg tartalmazza az erdészeti törvény 84. §-a is. A cselédekre nézve kimondatik, hogy első sorban ők felelősek a károkért, a mennyiben mindazáltal rajtok a kár meg nem vehető, a gazda tartozik felelősséggel, ha a kötelességszerű felügyeleti jog gyakorlását elmulasztotta, fönmaradván természetesen mindig visszkereseti joga a cseléd ellenében (86. §.). Ezen intézkedés által a megkárosított kárpótlására nézve leginkább biztosíttatik; a kárttevő pedig első sorban felelőssé tétetvén, gazdájának másodsor ban kimondott felelőssége tényleg csak akkor vétetik igénybe, a midőn a felügyelet hiánya folytán, bizonyos részig csakugyan a felelősség természetszerűen őt terheli is. Ha oly kihágások követtettek el, melyek folytán az állatok okoztak kárt, a kárpótlással a gazda maga tétetik felelőssé, fentartatván természetesen visszkereseti joga hibás cselédje ellenében. Ezen, törvényhozásunk által már az 1840: IX. t.-cz. 2. §-ában elfogadott és meghonosított elv, szoros kopcsolatban áll a mezőrendőri kihágásoknál eszközölhető zálogolási eljárással; a mennyiben t. i. a kárt tevő állat a tett helyén azonnal lefoglalható s mindaddig zálogban tartható, mig a kár megtérítése nincs tisztába hozva; minthogy pedig az állat nem a hibás cselédé, hanem gazdájáé, a szóban levő károkért a dolog természetének megfelelően a. gazdát kellett a károsulttal szemben felelőssé tenni. A kártérítésre való igény érvényesítése végett a javaslat a kártételnek 8 nap alattt 4

a község elöljáróságánál való bejelentését kívánja (87. §.)» még pedig azon okból, mer-