Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

78 390. szám. A javaslat a közlegelőkön érvényes mezőrendőri intézkedésekre nézve kimondja: 1. hogy a közös legeltetés csak közös nyájakban falkákban, csordákban, esürhékben és ménesekben engedtetik meg (46. §.), tehát külön legeltetés vagy speciális igénybevétele a legelőknek nem engedtetik meg, a mi részben a közlegelők természetének felel meg s részben a közlegelők fentartásával járó hozzájárulás közös voltában találja indokolását. Ezen szabály alól az állattenyésztés előmozditása s kivált a vér tisztaságának megóvása czéljából a külön falkában való legeltetés megengedtetik, sőt az illető gazda kivánságára megengedendő, ha legalább 20 tenyész-szarvasmarhát, avagy 160 tenyész-sertést, vagy 200 tenyészjuhot kivan külön falkában legeltetni, s ezt saját költségén saját pásztorával eszközölteti (45. §). 2. A legeltetés megkezdésének időpontja (43. §.) a község elöljárósága által határoztatik meg, a mely határozat ellen a főszolgabiróhoz lehet fölebbezni. 3. Apaállatokra nézve a javaslat már meghatározta, hogy csak tenyész-igazolványnyal ellátott apaállatok bocsáthatók közös legelőkre, a javaslat ezen fejezetében a még teljesen ki nem fejlődött apaállatokról intézkedik, s ezeket abban az időben, midőn még tenyésztésre nem alkalmasak, de ösztönüknél fogva párzásra már hajlandók, a legelőben külön helyre tereltetni s külön őriztetni kívánja (44. §.). A legeltetéssel járó magánjogi viszonyok, tekintettel a szerzett jogokra s azon tisztán magánjogi viszonyokra, a melyek az egyes birtokosokat hosszú évek során át kifejlett gyakorlat alapján tényleg illetik, törvény által felette nehezen szabályozhatók, ugy a miként ezt a gazdaság, főkép az állattenyésztés igényei követelnék. Egészen szó nélkül mindazáltal e kérdéseket sem volt szabad hagyni. Az ország különböző vidékein már eddig is élénken érezték, hogy az úgynevezett legeltetési jog, vagyis az az előny, a mely az egyeseknek a közlegelőre nézve jár, nem maradhat többé csak a szokásnak fentartva s ez okból számos helyeken megkisérlették ezeket a viszonyokat törvényhatósági szabályrendeletekkel rendezni; a kormány mindazáltal sok esetben kénytelen volt ezen szabályzatoktól a jóváhagyást megtagadni, mert épen oly magánjogok szabályozásába bocsátkoztak, melyek szabályrendeletek tárgyát nem képezhetik, illetőleg általuk máskép, mint miként azt a jogszerzés forrása rendezte, nem intézhetők el. A javaslat hasonlóképen azon nehézséggel állott szemben, hogy esetleg tényleg szerzett jogok szabályozásába bocsátkozik, tekintettel azonban azon fontos gazdasági érdekekre, melyekkel épen a legeltetési jog az összes mezőgazdaságra bir; s tekintettel továbbá arra, hogy ezeknek a viszonyoknak szabályozatlanul hagyása legtöbb esetben magát a közlegelők czélszerű használatát tenné tönkre: nem tért ki ezen kérdés megoldása elől, figyelemmel volt azonban arra, hogy a magánjogi érdek a gazdasági érdekkel összeütközésbe lehetőleg ne jöjjön és igy a szerzett jogok az új intézkedések által meg ne támadtassanak. A legeltetési jog elemei a következők: a község lakói, a mennyiben külső birtokuk van, a közlegelőre állatokat kihajthatnak, kérdés azonban, hogy egy-egy birtokos mennyi állatot hajthat a legelőre; kérdés az, hogy oly birtokosok, kik idegen községben laknak, hajthatnak-e állatokat a közös legelőre; kérdés az, hogy oly községi lakosok (például házas vagy hazátlan zsellérek), kik külső birtokkal nem birnak, legeltethetnek-e a közös legelőn. Mindezek az ügyek magánjogi viszonyokon alapulnak s tulajdonkép kétség esetében végleges megoldásuk a biróság elé tartozik. Ezt az álláspontot foglalja el a javaslat is. Miután mindazáltal épen ily tulajdonjogi kérdésekben a birósági eljárás a viszonyok roppant bonyodalmánál fogva természetszerűleg igen hosszadalmas; miután továbbá legtöbb esetben a birtokosok közönyénél vagy hatalmaskodásánál fogva a kérdések tisztába hozatalát nem is keresik biróság utján, hanem mindenki inkább az életre bizza, mikép oldódnak meg a legbonyolultabb dolgok is e téren: a javaslat egy subsidiár intézkedést honosit meg. Ez okból kivánja, hogy mindezeket a kérdéseket a birtokosok gyűlésén, melyen a főszolgabíró (vagy helyettese) elnököl, a birtokterület aránya szerint számi-