Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
390. szám. 71 vagy pedig magángazdákat akkép támogatni, hogy ők tartsanak fenn tenyésztő-telepeket, -a melyekből a szükséges apaállatok megszerezhetők legyenek. Az utóbbi czélravezetőbbnek találtatván, el lett határozva azon gazdák segélyezése, kik ily tenyészállat-telepek, vagyis pepineriák fölállítására hajlandók voltak és ezen szándékuknak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz intézett beadványban kifejezést adtak. Vállalkozók, jó nevű gazdák elegendő számban jelentkeztek és így az ezek gazdaságaiban berendezendő pepineriákra az importok megkezdettek. Importok eszközöltettek a ministerium által 1886-ig (azontúl csakis a gazdasági tanintezetek számára rendeztettek még importok) és ezek által 1885. év végéig importáltatott összesei* 1,311 darab tenyészmarha, köztük Allgaui fajtríből .... 73 darab. Pinzgaui > .... 377 > Kuhlandi ...... 128 > Simmenthali > .... 554 darab. Az importált állatoknak miként történt elhelyezéséről részletes kimutatást tartalmaz a XII. sz. a. melléklet. így terjesztettem az intensivebb szarvasmarhatenyésztést; ennek ily utón vettetett meg -az alapja, vidékenkint igy létesültek az utánozandó példák és igy lett előkészítve a tejgazdaság, mely azóta szépen kezd lendülni. A tapasztalás azt mutatta, hogy a megválasztott út helyes volt. A gyorsam, keletkezett pepineriák kevés kivétellel díszlettek, a szükségelt apaállatok sokkal olcsóbban tenyésztettek, mint a külföldön és igy a törvényhozás által ezen czélra megszavazott összegen jóval több apaállat volt vásárolható. Jelenleg az országban 183 tenyészet létezik, melyekből jóftenyész-állatok vásárolhatók, köztük 64-ben a magyar-erdélyi faj, — 19-ben a borzderes (allgaui, innthali stb.) taj, — 79-ben simmenthali, berni és kuhlandi faj, —21-ben pizgaui és möllthali faj. Kimerítőbb részletek a XIII. mellékletben foglaltatnak. Egy további lényeges előny ezen eljárásnál az volt, hogy az országban tenyésztett é^ megvásárolt állatok a mi szélsőségekre hajlandó égaljunk viszontagságait inkább kiállják; de a mi igen is számbaveendő, még egy körülmény szólt ezen eljárás mellett és pedig az, hogy atenyész tésre való és megvásárolt bikákért fizetett pénz nem vándorolt a külföldre, hanem itthon maradt és fedezte idővel a tenyésztés berendezésére fordított költségeket. Hogy ezen eljárás miként hatott, hogy ennek milyen eredménye volt, arra nézve fölhozhatom, hogy 1881-ben két, a piros-tarkák tenyésztési kerületébe tartozó és legfontosabbnak -nevezhető vármegyéből összesen hat darab piros-tarka bika lett megvásárlásra fölajánlva és az ország többi részeiből összesen négy; 1887-ben az emiitett két megyéből bejelentettek az állami állatorvosok száz ötvennégy darabot. De nemcsak magánosoknál rendeztettek be tenyész-állattelepek, hanem állíttattak még föl pepineriák vagy pedig a már létezők megnagyobbittattak a m. kir. államménesek gazdaságaiban: továbbá a gazdasági tanintézetek, valamint a földmives-iskolák gazdaságaiban is; ezek ma már vidékük szarvasmarha-tenyésztésének nagyobb központjait képezik és a tenyészállatok eladása által ezen tenyésztési ágra üdvös befolyást gyakorolnak. Ezen telepek 1887-ben magán-tenyésztőknek, valamint községeknek 664 darab tenyész 411atot adtak ki. Szükségesnek vélem pár szóval fölemlíteni, hogy azon magántenyésztők, a kik pepineriák fölállítására vállalkoztak, miként segélyeztettek és ezen segély átlagban évente mennyivel terhelte az államot.
