Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

6S 390. szám. 450 Mtal 8 darab, 400 frttal 57 darab, 350 frttal 47 darab, 300 írttal 87 darab, 250 írttal 21 darab, 200 frttal 21 darab, 150 frttal 6 darab mén van bérbe adva. A mint az állami lótenyészintézetek 20 évi kezelésének vázlatos leírásánál is hangsúlyoztatok, ezen intézetek jelen létszámának fentartá?a és a bitszám keretében a minőségnek lehető fejlesztése képezi az országos lótenyésztés épületének egyedüli biztos alapkövét. Ennek megingatása megrázkódtatná magát az egész épületet, elvonása pedig romokba döntené azt. A négy állami ménes 800 anyakanczával, s a méntelepek 2,500 apalóval még sok ideig képezendik Magyarország lótenyésztésének nélkülözhetlen tenyészforrását, mert csakis ebből terjedt szét a biztos constans vér a nagyobb és kisebb magánméneseken át egész a földmives nép egyes kanczái után nevelt csikók ereibe. Ha az állami ménesek és méntelepek létszámát azon szinvonalig emelni lehetne, hogy az országban szükséges összes apalovak ezen intézetekből volnának a tenyésztők rendelkezésére bocsáthatók, akkor legbiztosabban, legközvetlenebbül és bámulatos gyorsasággal lehetne az egész ország lótenyésztését azon fokra emelni, hogy egész Európa túlnyomó lóvására nálunk volna. Ámde e czél teljes elérésére az állami ménesek kancza-létszámát 800-ról 2,000-re s a méntelepek létszámát 2,500 ménről 6,500-ra kellene szaporítani, s akkor két-három évtized alatt elérhetnék állami lótenyész-intézeteink tulajdonképeni végezel jókat* hogy az országos tenyésztést oly fokra fejlesztenék, melyen az állami gyámolitás már feleslegessé válván, a magánindustria vállalhatná magára az apalovak előteremtését és tartását. Miután azonban ezen legbiztosabb egyenes út, vagyis az állami lótenyész-intézetek jelen létszámának további szaporitása a pénzügyi tekintetek által egyelőre teljesen ki van tárva; ennélfogva az egyenes útnak íegczélravezetőbb, de túldrága kiszélesitése helyett a jelenlegi méretek fentartásán túl a távolról sem oly biztos, de sokkal olcsóbb mellékutak és ösvények megalapítására, fentartására és fejlesztésére kell törekedni. E czélra szolgál: a községeknek ellátása oly községi apalovakkal, melyek ha nem is érik el az állami mének jóságának és constantiájának szinvonalat, de mégis legalább öröklő hibáktól mentesek és egyelőre bizonyos középminőségűek legyenek, s ezek előállíthat á s a végett a közös csikólegelők szervezete. A csikólegelők intézményének meghonosítása czéljából 1883. óta az állam pénzsegélylyel is ösztönzi az érdekelteket, — a miként az a Vili. mellékletben foglalt kimutatásból látható. A kormány ezenkívül már 1877. óta magánosoktól méncsikókat vásárol, azokat fölneveli s így törekszik a mének számának szaporítására; 1877. év óta 1906 darab méncsikót vásárolt az állam magánosoktól; ezen mének közül 517 mén a méntelepckbe osztatott be, 2 il mén községi ménnek osztályoztatott és eladatott, 8 próbamén lett, 707 darab kiheréltetett, 88 elhullott, és 325 mén még a ménesekben neveltetik. Részletesebb adatok kivehetők a IX. számú mellékletből. E helyütt még két intézményről, t. i. az alkalmas magánmének tartásának évi segélyezéséről és a lótenyésztési jutalomdíjosztások intézményéről tartom szükségesnek megemlékezni.' 1882. óta a magánmének tartása állami segélyben részesíttetett, e czélra évenkint 4—6,000 forint fordíttatott, ugy hogy összesen 1882—1887 évig bezárólag 34.735 frtot adott ki az állam. Ezen összegeknek egyes megyék és évek szerint való szétosztása a X. mellékletből kivehető. A lótényészjutalmak 17.302 darab aranyból álltak s az egyes megyék szerint megoszoltak ; a megoszlási arány a XI. mellékletből kitűnik. Mindkét intézmény 2 év előtt pénzügyi szempontokból meg lett szüntetve.