Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
270 412. szám. részre jogosultak és hagyományosok követelése erejéig a szavatolási kötelezettséget állapítja meg, a mi az örökös felelősségének következetes folyományát képezi. A 431. (új) §. által a javaslat (korm. jav.) 435. §-ban foglalt rendelkezések szabatosabbá tétettek s az alaptalanul elkülönzést kérő fél ellenében pénzbírság alkalmazhatása lön felvéve. A 432. (új) §. kimondja azon elvet, mely szerint az elkülönzés hatályban léte alatt csak kivételesen, az örökös külön kérelmére lehet helye az örökösödési igazolvány kiadásának; e kivétel megengedését a gyakorlati élet teszi szükségessé, például, hogy az örökhagyó örökösei javára szóló valamely biztosítási összeg felvehető legyen vagy az örökös öröklési jogának igazolása és esetleg az öröklött ingatlanoknak nevére való átírása alapján oly jogügyletet köthessen, mely által az elkülönzött tömegből kiegyenlítendő követelések, kötelesrész és hagyományok kielégítésére szükséges pénzösszeget megszerezhesse. Az, hogy az ekkép kiadott örökösödési igazolvány alapján az ingatlanok tulajdonjogának átírása hivatalból ne legyen eszközlendő, annak megfontolásán alapszik, hogy ez által az örökös azon esetre, ha utóbb mégis az elkülönzés folytán az ingatlan eladatnék s annak ára a hitelezők, kötelesrészre jogosultak, vagy hagyományosok kielégítésére fordíttatnék — a vagyonátruházási illetékkel méltatlanul ne sujtassékAz ötödik fejezetnél, mely az örökös és hagyományos hitelezőinek jogait tárgyazza, a 440. (korm. jav.) 433. (új) §. szabatosabb szövegezést nyert, a mennyiben az örökösödési czím igazolása helyett, a mely messzebb menő félreértésekre szolgáltathatott volna alkalmat s azt eredményezte volna, hogy a sokszor vitás öröklési jog tüzetes bizonyítása követeltessék a hitelezőtől, a bizottság elégségesnek találta az örökhagyó halálának igazolásán felül a törvényes örökösödési kapcsolatnak kimutatását, vagy az örökösödés alapját képező kihirdetett s a végrendeletnek vagy öröklési szerződésnek hiteles másolatban bemutatását. A feltételes zálogjog szerzésének ezen törvényes előfeltételei igy megállapítva, kételyekre okot nem szolgáltatnak és a vonatkozó okiratok hiteles kiadványaival illetve hitelesített másolataival könnyen igazolhatók. A 434. és 435. (új) §-ban a bizottság a kormányjavaslat 411. és 412. §-ainak rendelkezéseit némi kibővítésekkel és szerkezeti módositásokkal fogadta el, s egyúttal összhangba hozta azon változtatással, a melyet az elkülönzés kérésének határidejére nézve a 425. (új) §-ban elfogadott. Ingatlanoknál és telekkönyvi jogoknál ugyanis az örökös hitelezői által szerzett zálogjogok hatálya csakis közvetlenül a hagyatéki ily vagyonoknak az örökös nevére való átíratásától fogva érvényesülhet, ezen átíratást pedig szükségkép kell, hogy az örökösödési igazolvány megszerzése előzze meg; — míg ellenben ingókra az örökösödési igazolvány megszerzése nem lévén igy elöirva, ezekre az örökös hitelezői által szerzett zálogjognak hatálya a dolog természeténél fogva oly módon mutatkozik korlátozandónak, hogy az az örökhagyó hitelezőinek, a kötelesrészre jogosítottaknak és a hagyományosoknak a vagyonelkülönzésre vonatkozó jogát ne érintse. Ennélfogva, tekintettel az elkülönzés kérelmezhetésének határidejére, megállapítandó volt, hogy az örökhagyó hitelezőinek szerzett végrehajtási zálogjoguk alapján a további kielégítési végrehajtási lépéseket, jelesül az árverést vagy a követelés átruházását vagy utalványozását csak az örökösödési igazolvány kiadása után vagy az örökhagyó halálától számított egy év letelte után lehessen kérni; — önként értetvén, hogy az örökösödési igazolvány kiadása előtti időben, illetőleg a most érintett egy éven belül szerzett több x ilyen végrehajtási zálogjog egymás közötti rangsorozatára nézve a megszerzésnek időpontja szerinti elsőbbség lesz mérvadó. A 437. (új) §. által a fent indokolt 432—433. §-okban foglalt rendelkezéseket azon hagyományos hitelezőire terjesztette ki a bizottság, a ki oly hagyományban részesül (leg. vindicationis), mely reá az örökhagyóról közvetlenül száll át.
