Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

260 412 szám. örökös, a ki talán még az örökhagyó Haláláról sem értesült, az örökséget már az örökhagyó halálával megszerezte, — ámde aztán, ha később hosszú idő múlva ez az örökös az örökséget visszautasítja, akkor kénytelen ezen rendszer azon ellentétes fictióhoz folyamodni, hogy a közvetlen örökös az Örökséget, mégsem szerezte meg, hanem megszerezte azt ugyancsak az örökhagyó halálának idejében egy más valaki: a folytatólag hivatott örökös. E mellett a közvetlen átszállás elvének alkalmazása sem teszi nélkülözhetővé a nyugvó hagyaték önállóságának elismerését, mint ezt az ipso jure öröklés elvére alapított német javaslat mutatja. A szakítás jogunk eddigi rendszerével nem is oly nagy, mert a jogfolytonosságnak is inkább az aditio rendszere felel meg, főkép az ingatlanok tekintetében ; de különben is minden intézmény annyit és addig ér, a mennyiben és a meddig az életviszonyainak megfelel; már pedig a mai fejlettebb gazdasági élethez az ősi ipso jure rendszere kevésbbé illik, — ma az öröklések alapja megváltozott, a végrendelkezési jog fontosabb szerepet játszik az örökösödés terén és az ősiség megszűntével a törvényes örökösödés is inkább csak dispositiv jellegűvé vált az által, hogy azon esetekre érvényes, ha és a mennyiben az örökhagyó máskép nem rendelkezik. Helyesíi a bizottság, hogy a törvényjavaslat ragaszkodott a jogtörténelmi alaphoz ott, a hol az gyakorlati fontossággal bír, — jelesen fentartotta azt, hogy az örökös az örökhagyó hitelezőinek, a kötelesrészre jogosítottaknak és a hagyományosoknak mindenesetre csak az örökség erejéig szavatol. Épen ellenkező a német javaslat álláspontja, mely az ipso jure öröklés fentartása mellett az örökösnek esetleges feltétlen felelősségét, az örökség erején túli szavatolást fogadja eh és e miatt kénytelen a nehézkes »kizárási itélet< és ^levonási kifogás* intézményeit behozni, a mit aztán gyakorlatilag alkalmazni felette nehéz. Mindezekkel szemben a javaslat a gyakorlati élet szükségeihez simul — s ebben látja annak főérdemét a bizottság; — kénytelen lévén különben e mellett még azt is constatálni, hogy a legtöbb ellenészrevétel azon téves felfogásból látszik kiindulni, mintha a javaslat mindenütt kötelező hagyatéki tárgyalást vagy legalább kifejezett írásban vagy szóval, forma szerint kinyilvánított elfogadást kívánna, holott ennek egyik alapgondolata épen az, a mi a 378—379. (korm. jav.) stb. §-okban világosan ki is van fejezve, miszerint az örökség elfogadása hallgatagon, concludens tényekkel, birtokbavétellel is stb. eszközölhető — s ennélfogva praejudicialis kérdések birói eldöntése, vagy új terhes formáknak kötelező behozatala egyenesen ki van zárva. Tény azonban az — s ezt a bizottság teljes mérvben helyesli is, — hogy a javaslat a hagyatéki bizonytalanságoknak, rendezetlenségeknek, melyeknek száma az ipso jure öröklés elvén nyugvó hazai jogunk életbenléte alatt nagyban szaporodott, végét akarja szakítani. A bizottság magáévá téve még azon álláspontot is, mely szerint a javaslatba az örökösödési (hagyatéki) eljárásnak alapját képező rendelkezések is felvétettek, szükségesnek látta felvilágosítást kérni az igazságügyi kormánytól az iránt, hogy egyébként mely elvek alapján, mily formában s mikor kívánja az új hagyatéki eljárást életbe léptetni? Mire nézve az igazságügyminister ur oda nyilatkozott, hogy az eljárást egyelőre nem szerves törvény, hanem a törvényhozástól kikérendő felhatalmazás alapján rendeleti utón szándékozik — és pedig az örökjogról és ennek életbeléptetéséről szóló törvénynyel egyidejűleg életbeléptetni, s megfelelöleg intézkedett is, hogy az eljárási rendelet tervezete kidolgoztassék, még pedig oly módon, hogy az eljárás során az öröklés által érdekelt összes személyek jogainak megvédésére kellő garantiák legyenek, s a jogosultaknak a jogaik megvédése végett szükséges beavatkozás megengedtessék; — s hogy ott — a hol a hagyatékban ingatlanok is vannak — ha az örökösök ezek átszállásának jogviszonyait bizonyos idő alatt maguk nem rendezik: akkor a megfelelő eljárás hivatalból legyen megindítandó; kimondatván már itt az, hogy ingatlan átíratása az örökösödési igazolvány alapján, a minek kinyerését természetesen megfelelő hagyatéki eljárásnak kellend megelőznie, hivatalból eszközlendö. A bizottság az igazságügyi kormány e kijelentését helyeslőleg vévén tudomásul, áttért