Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 257 A 267. §-nál, mint önként értetődő dispositio töröltetett az, hogy az örökös a végrendeleti végrehajtótól ennek meghatalmazását, mint nemtöle eredőt vissza nem vonhatja. A 268—273. §§. rendelkezéseit a bizottság czélszerűbben csoportosította s oly módosítások- és pótlásokkal fogadta el, a melyeknek czélszerüsége nyilván kitűnvén, tüzetesebb indokolást nem igényel. A 274. §-ban, tekintettel arra, hogy az élet gyakorlati viszonyainál fogva a sokszor családon kivüli körből is vett végrendeleti végrehajtóktól nem volna méltányos azt kívánni, hogy ügybuzgó eljárásukat idegen vagyon érdekében minden ellenszolgáltatás nélkül teljesítsék, mérsékelt jutalomdíjnak a bíróság által leendő megállapítása lön elvül elfogadva, azon esetre is, ha a végrendeleti végrehajtó vagyonkezeléssel megbízva nem volt. A hagyományokat tárgyazó Xl-ik fejezet rendelkezéseit a bizottság általában olyanoknak találta, melyek elméleti szabatosságuk, gyakorlati irányuk s instructiv részletességüknél fogva kiválólag alkalmasak az e tekintetben nagyon is ingatag gyakorlat helyébe- kielégítő jogbiztonságot léptetni életbe, s ez okból azokon kevesebb elvi jelentőségű módosítást talált szükségesnek. A 279—280. §-okat a bizottság együttesen tárgyalván s újra szövegezvén, a további hagyománynyal terhelt hagyományosok tekintetében is az örökösökre nézve kimondott elvet fogadta el, mely szerint t. i. ezek részesedésük értéke arányában tartoznak a hagyomány kielégítéséhez járulni. A 293. §-nál, tekintettel a német javaslatra is, de az örökhagyó vélt akarata s általán a méltányosság szempontjából is megfelelőbbnek találtatott annak kimondása, hogy a hagyományozott tárgyat jelzálogilag terhelő követelés, ha más zálogtárgy nincs lekötve — egészben — ha pedig ezenkívül más zálogtárgy is van lekötve, csak az összes lekötött zálogtárgyak értékének arányában szálljon mint teher a hagyományosra, minthogy ellenkező világos kijelentés hiányában nem vélelmezhető az örökhagyó szándéka gyanánt az, miszerint a hagyománytárgyakon fekvő jelzálogos követelésekkel kizárólag az örökösöket kívánta terhelni. A 295. §-nak 2-ik és 3-ik bekezdése, mint magától értetődő rendelkezés, töröltetett. A 303. §-nál felvettetett azon nézet, hogy a képek és műtárgyak se vélelmeztessenek a bútorzathoz tartozóknak; — a bizottság azonban ezt, bár nem tagadhatta meg némi jogosultságát, mellőzni határozta, — egyrészt mint a casuistica túlságos kiterjesztését, s másrészt és főleg azért, mert azt, hogy a képek és műtárgyak a bútorzathoz számitandóknak tekintessenek-e, avagy pedig nem, — olyannyira a concret körülményektől és viszonyoktól függőnek tartja, hogy e részben általános szabályt czélszerüen felállítani nem lehet. A 304. §-nál, a házi eszközök, házi- vagy lakfelszerelés felsorolásánál a »fehérnemü« külön kitétele feleslegesnek, s törlendőnek határoztatott azon indokból, mert az asztal- s ágynemű a felszerelés fogalmában ugy is benne van, a ruhanemű pedig épen nem vélelmezhető a felszereléshez tartozónak. A 323. §. első bekezdése, mely sajátkép a hagyományok megszerzésének egyik módját tárgyazza, természeténél fogva az V-ik rész második fejezetébe határoztatott áttétetni. A 325. §-ban annak meghatározásánál, hogy az >összes követelések* hagyományozása alatt mi értendő a nem pénzbeli követeléseken és értékpapirokon kivül? az utóbbiakhoz való analógiánál és benső természetüknél fogva a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél elhelyezett pénzek és pénzértékek is kivétettek. A 333. §. rendelkezései czélszerűbb csoportosítással foglaltattak egybe. A 335. §-nál — népünk viszonyainál fogva megfelelőbbnek találta a bizottság azt, hogy a hagyományozott ellátás vagy élelmezés, ha az örökhagyó kifejezetten másként nem rendel kezett vagy az érdekeltek között más megállapodás nem jött létre, a terhelt személy választásának kizárásával természetben legyen teljesítendő. KEPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 33