Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

254 412. szám. törvény helyes magyarázata czéljából kifejezést adni annak, hogy a használt jogi terminológiát is akként kivánja következetesen alkalmazni, miszerint >örökös«-nek tekintendő az, a kire utóörökösnevezés által korlátozva, tehát lényegileg, mint haszonélvezetre jogositottra (haszonélvezőre), a hagyaték közvetlenül száll; — az pedig, a kinek javára az örökös utóörökösödéssel korlátozva van: utóörökös (várományos, hitbizományilag helyettesitett örökös) s ennek, valamint általán a bizottság által elfoglalt s a 216 — 238. §-okban keresztülvitt álláspontnak a jogi szerkesztés tekintetében következő fontos elvi folyományai vannak, u. m.: a) az örökös jogaira és kötelezettségeire az utóörökössel szemben, a jelen törvényjavaslatban foglalt eltérésekkel mérvadók azon általános szabályok, melyek a haszonélvező (usufructuarius) jogait és kötelességeit — törvényeink és egyéb jogszabályaink értelmében meghatározzák. Ezen jogszabályok szerint itélendök meg különösen az örökös által teljesített beruházásokból folyó jogok és kötelezettségek is. b) Átható elvi különbség van a javaslat s egyéb törvényhozások (péld. a német javaslat) rendszere közt annyiban, hogy mig az utóbbiak szerint az utóörökös részére az öröklés már az örökhagyó halálakor megnyílik, addig e javaslat szerint (217., korm. jav. 219. §.) az utóöröklés rendszerint csak az örökös halálakor nyílik meg; a minek gyakorlati következménye az átszállásban (transmissióban) jut kifejezésre. Mig más törvényhozási művek szerint az: utóörökös ebbeli joga örököseire átszáll az esetben is, ha ö az örökhagyó halála után, de az örökös előtt hal meg: addig e javaslat szerint az ellenkező szabály áll; de a legszorosabban vett családtagok javára ez alól is kivétel van a 221. (korm. jav. 223.) §-ban megállapítva. A mi már most a részleteket illeti, a 216—220. §-ok (korm. jav. 219—223.) a fentieknek megfelelőleg módosíttatván: a 221. §. (korm. jav. 223.) rendelkezése a szoros családi kapcsolatnál fogva, valamint a 215. (korm. jav. 218.) §-al való összhang szempontjából a testvérre és a házastársra is kiterjesztetett. A 222. (korm. jav. 224.) §.-t a bizottság törültetni határozta; mert abból, hogy az örökös elmebeteg, vagy eszének használatától meg van fosztva, nem következtethető egész bizonyossággal, hogy az örökhagyó az utóörökös-rendelést hatálytalannak kivánja tekintetni azon esetre, ha az örökös eszének használatát visszanyeri. Ha az örökhagyó ily módon akar rendelkezni, jogában áll az utóörökös-nevezést kifejezetten ezen feltételhez kötni; minélfogva a törvényben ilyen dispositiv intézkedés mellózhetőnek mutatkozik. A 222—223. (korm. jav. 225., 226.) §-ok után a bizottság a kormányjavaslatban röviden foglalt elvek alapján a gyakorlati élet különböző esetei szem előtt tartásával, s egyszersmind a haszonélvezeti jogviszony tekintetében kifejlett birói gyakorlatot is figyelembe véve, részletesen megállapította az utóörökösödéssel kapcsolatos gazdasági és vagyonkezelési intézkedéseket, és pedig: a 224. §-ban az adandó biztosítást, illetőleg azt, hogy mely hagyatéki ingóságok jutnak biztosítás nélkül is az örökösnek korlátlan rendelkezése alá, a 225. §-ban a hagyatékhoz tartozó követelések behajtásának módját, a 226. §-ban a vagyonkezelésnek, az épületek jókarban tartásának s biztosításának, szabályait, a 227. §-ban az örökös részéröli káros vagyonkezelés esetén a zárgondnoki kezelés elrendelését, a 228. §-ban a vagyon elidegenítésének feltételeit s a meg nem engedett elidegenítések következményeit, a 229. §-ban a vagyont terhelő és azok birtoklásával járó közterheknek és törlesztési kölcsönök járulékainak fizetési módozatait.