Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

41Ü. szám. 245 lembevételével a judicatura ezen álláspontot foglalta el, s az élőinevezett államban azt utóbb udvari rendelet is megerősítette. Ha a kötelesrésznek — tekintettel az ajándékozások beszámítására és az ajándékozás megtámadására — meg akarjuk a javaslatbari foglalt védelmet adni: akkor még inkább szükséges a természetbeli kényszerosztály mellőzésével a pénzbeli kielégítést elfogadni. Nemzetgazdasági szempontból is különösen a túlnyomó számot képező kis- és közép!birtokosnál káros lenne a magában egészséges gazdasági egység eldarabolása a kötelesrész hányadai szerint; egy kis birtokrész kihasitása helyett sokkal jobb a kötelesrészre szoritottra is az, ha megkapva a pénzt, más életmódra adhatja magát. A hagyatékok értéke szerint pedig újabb társadalmi különbségeket és különböző törvényes dispositiókat iktatni a törvénybe — a kis-, közép- és nagybirtoknak rendkívül változó és tárgyi ismérvek alapján alig megállapítható osztályai szerint, más tekintetben is káros visszaesés lenne. A mi az örökösnek adóssággali megterhelését illeti: adott esetben épen a javaslat szerint segíthet magán az örökös, mert mód lesz neki adva arra, hogy természetben is kielégíthesse a kötelesrészre jogosítottat, minélfogva ott> a hol a fenforgó viszonyok szempontjából az czélszerűnek látszik: az örökösök bizonyára élni is fognak e joggal; s ezzel szemben nem is lehet alaposan azon. ellenvetést felhozni, hogy az örökösök ezen optiója igazságtalan, mert végre is a javaslat álláspontja s ily esetben a végrendelkezőnek akarata szerint is az örökös tekintendő első személynek; — a kötelesrészre jogosított, kinek igénye az örökhagyó kifejezett akarata ellenére csupán a törvény rendelkezésénél fogva érvényesül, ennek mögötte áll; — s tekintve, hogy az örökhagyó azt akarta, miszerint a kötelesrészre jogosított semmit se kapjon: az, hogy az örökösök öt választásuk szerint természetben, pénzben elégíthessék ki, nem áll ellentétben az örökhagyó akaratával, csak azt czélozza, hogy az örökösök ne legyenek kénytelenek esetleg a pénzbeli kielégítés végett a birtokot elprédálni, vagy épen kényszer-árverés esélyének kitenni. A 71. §-nál igazságosabbnak találtatott csak addig menni, hogy a kötelesrészre jogosított ellenében az elfogadásra való kényszerítése helyett a betudási kötelezettség mondassék ki — s e §. ehhez képest lön szövegezve. E mellett a 71-ik §-hoz egy új bekezdés lön elfogadva, a melyben kimondatik, hogy ha a jogosított által visszatartott örökség vagy hagyomány meghaladja a kötelesrészt, a mennyiben a 73. §. esete fenn nem forog,— a kötelesrészre jogosított kötelesrészt nem követelhet. Ha ugyanis a kötelesrészre jogosítottat illető örökség a kötelesrészt meghaladja, és ezen örökség korlátozó intézkedésekkel terhelve nincsen, nem forog fenn semmi alapos ok arra nézve, hogy a kötelesrészre jogosítottnak az örökség helyett a kötelesrész választásához való jog engedélyeztessék; annál kevésbbé, mivel ha a kötelesrészt meghaladó örökség hagyományokkal van terhelve, a jogosított a 76. §. szerint a hagyományok aránylagos leszállítását követelheti; s ez által kötelesrészét sértetlenül megkapja. Ha tehát a jogosított ennek daczára a kötelesrészt meghaladó s korlátozó intézkedésektől ment örökséget visszautasítja, ezen cselekményét ugy kell tekinteni, mintha kötelesrészhez való igényéről is lemondott volna. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat kimerítő és tüzetes intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a visszautasított örökség helyettesítés folytán vagy növedékjognál fogva s esetleg a törvényes örökösödés szabályai szerint kit illet, s a visszautasított hagyományra nézve is megfelelő intézkedések foglaltatnak a törvényjavaslatban, s tekintve, hogy ezen szabályoktól azon esetre, ha a kötelesrészre jogosított utasítja vissza az örökséget vagy hagyományt, eltérést megállapítani szükségesnek nem mutatkozik: a bizottság a 73-ik §. 2-ik bekezdésének ebbeli intézkedéseit mellőzendőnek találta s csupán azon intézkedést vette fel, hogy a ki a visszautasított örökséget vagy hagyományt kapja, s illetőleg az utóbbi kiszolgáltatásának kötelezettsége alul menekül: a kötelesrészt első sorban kielégíteni köteles. — Az első sorban való kielégítési kötelezettség megállapítása azért volt szükséges, mert a régi 446. (új 440. §.) kibővítésével a bizottság kimondotta, hogy a kötelesrészért az örököstársak egyetemlegesen felelősek.