Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
412. szám. 235 szetéböl következnék azon további megszorítás, mely szerint az ily érdemetlent azon javaknak, melyeket az ö kizáratása folytán gyermeke vagy távolabbi leszármazója örököl — haszonélvezete ne illesse; s hogy tehát kívánatos lenne ennek megfelelő intézkedést venni fel a törvénybe. Ezen eszme a bizottság helyeslésével találkozott, — azonban tekintettel arra, hogy a kérdésben forgó megszorítás az apai hatalom megfelelő mérvű korlátozásával jár: a bizottság a családjogban látja helyét az ez iránti intézkedés felvételének. A 7-ik §-t a bizottság akkép módosította, hogy a megbocsátást szigorúbb alaki kellé kékhez kötötte. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat értelmében a hagyomány, bár elfogadási nyilatkozat nélkül szereztetik meg, mégis visszautasítható; s ez esetre a hagyománynak helyettesítés vagy növedékjog alapján való átszállása ugy Ítélendő meg, mintha a visszautasító hagyományos az öröklés megnyíltakor már nem élt volna; tekintve másfelöl, hogy a kötelesrész a törvényjavaslat értelmében elfogadásnak vagy visszautasításnak tárgyát nem képezi, hanem annak érvényesítése vagy nem érvényesítése elfogadási vagy visszautasitási nyilatkozat nélkül a jogosítottól függ: a bizottság a 8. §-nak a visszautasításra vonatkozó rendelkezését a hagyományokra is kiterjesztendönek találta s ennek megfelelően a szakasz szövegét módosította. Második czím, I-sö fejezet. A törvényes öröklést tárgyazó ezen czím részletes megvitatása előtt felvettetett azon kérdés, hogy általában a családjognak azon részei, melyek az örökbefogadási és a kir. leirat által való törvényesitést tárgyazzák, (ide értve azt is, hogy az atya halála után megengedtessék-e a kir. leirat által való törvényesités és ha igen, mely időponttól fogva vegye ennek hatálya kezdetét): ezen törvényjavaslat elveivel miként és hol lesznek összhangba hozandók? Erre nézve a bizottság az igazságügyi kormánynyal egyetértoleg abban állapodott meg, hogy ez iránt is az életbeléptetési törvénybe lesznek a megfelelő intézkedések felveendők. Hasonlólag a házassági vagyonjognak a hitvestársak kö\s\er\eményi jogát tárgyaló intézkedései is a\ életbeléptetési törvényben lesznek összhangba hozandók azon rendelkezésekkel, a melyeket a bizottság a házasfelek törvényes örökösödési s kötelesrész iránti igényei megállapításával magáévá tett, addig is, mig t. i. a házassági vagyonjog a megállapított elvi alapokon tüzetes szabályozás tárgyává fog tétetni. A törvényjavaslat 10. §-a első és második bekezdésének rendelkezéseit a bizottság annak figyelembevételével módosította, hogy a törvényes örökösödést a hagyatékra vonatkozó nem minden végintézkedés, hanem csak az a végrendeleti vagy öröklési szerződés zárja ki, a melv a törvényjavaslat 200—202. §§ (bizotts. jav. 198—200 §§.) értelmében örökösnevezést tartalmaz, illetőleg örökösnevezésnek tekintendő. Hagyományrendelés, vagy örökösnevezést nem tartalmazó más végintézkedések eseteiben ugyanis a törvényes örökösödés e rendelkezések mellett is megáll. A 13. §-t a bizottság az eredeti javaslat 62-ik §-ánái elfogadott módosításnak és az új 127. §. tartalmának megfelelően módosította. A 14. §-t, mely a javaslat egyik, alapvető intézkedését tartalmazza s annak a jogreform jellegét adja meg, midőn kimondja, hogy a nemi különbség, továbbá a vagyon eredete és minősége a törvényes örökösödésre befolyással nincsen, tekintettel arra, hogy az orsz. b. értekezlet óta más a létező jog: a bizottság behatóbb tanácskozás tárgyává tette; — s ennek folyamán aztán — a javaslat indokolásának e részben is elfogadásával —a bizottság a kérdést fontosságához mért komolysággal mérlegelve, szaktudományi érvekre fektetett meggyőződésénél fogva habozás és fentartás nélkül magáévá lette e szakaszt;—noha nem ; akart szemet hunyni azon <. 30*
