Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 417 szerint határozzon, Nem hagyja azonban a birót minden útmutatás nélkül, mert szövege ngyelmezteti arra, hogy a cselekmény elkövetése után lehető rövid idő alatt kell az emiitett tárgyak birtokában találni. Csak igy állhat feun a védelem, hogy az idő rövidsége miatt a tárgyak még a tettes birtokában vannak. A tévedés könnyűsége miatt ez eset megitélésénél a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Mihelyt a dolgok természetes rendje szerint könnyen feltehető, hogy a tettre mutató tárgyakat mások juttatták a terhelt birtokába : akkor az esetet soha sem szabad a tettenkapás fogalmi körébe vonni. b) A letartóztatás második okául következő három eset van kijelölve: ha a bűnvádi eljárás meghiúsítása czéljából a terhelt vagy megszökött vagy elrejtőzött, vagy megszökésétől alaposan tartani lehet. A ki megszökött vagy elrejtőzött: az világos jelét adta annak, hogy a felelősség elől ki akar térni, következőleg a letartóztatás az eljárás érdekében indokolt. A szökés gyanúját, mint letartóztatási okot a javaslat akkor látja fenforogni, ha a terheltnek megszökésétől alaposan tartani lehet. Következőleg a hatóságoknak kötelessége a leglelkiismeretesebben mérlegelni a körülményeket, melyek szökésre mutathatnak. Nem elegendők tehát általános vélelmek, hanem a terhelt individuális helyzetéből és körülményeiből a szökésre mutató előkészületi jelenségekből kell és szabad a szökés gyanújára következtetni. Ha a körülmények szerint feltehető, hogy a terhelt a reá váró büntetés elől el fog menekülni, akkor a letartóztatás indokolt. Különösen kiemeli a javaslat azon esetet, midőn a büntetés nagy súlya (pl. halál, életfogytig, 10—15 évig tartó szabadságvesztés-büntetés) miatt alaposan feltehető, hogy inkább elszökik a terhelt, mintsem a reá váró büntetésnek alávesse magát. Ily esetekben a csekélyebb nyomatékkal biró körülmények is elegendők a szökés gyanújának feltehetésére, mert az emberi önfentartás ösztöne inkább a menekülésre hajtja a terheltet, mint arra, hogy az életről való teljes vagy csaknem teljes lemondás érzetében nyugodjon meg. c) A javaslat 213. §-ának 4. és 5. pontjában foglalt okok szoros összefüggésben állanak a második pontban általában emiitett szökési gyanúval, mint letartóztatási okkal. A ki csavargó, azaz sem állandó foglalatossága nincs, sem állandó lakhelylyel nem bir, hanem kóbor életet folytat, arról, mivel semmi sem köti a haza, megye vagy község határaihoz, joggal feltehető, hogy a biró Ítéletét nem fogja bevárni. Úgyszintén, a ki nem tudja, vagy nem akarja igazolni nevét, tartózkodási helyét, honosságát, foglalatosságát stb., alapos okot szolgáltat ama feltevésre, hogy gzabadonlétét szökésre kívánja felhasználni. Az országban nem állandó tartózkodás ellenbea csak akkor indokolja a letartóztatást, ha alapos okai vannak a hatóságnak azt vélelmezni, hogy a terhelt szabadlábon maradása esetében megjelenni nem fog. E pont alatt nemcsak a külföldi, hanem a külföldön állandóan tartózkodó belföldiek is értetnek. Az, hogy valaki külföldi, vagy külföldön lakik, egymagában nem ok a letartóztatásra. Ehhez oly körülményeknek kell járulniok, melyek ama meggyőződést keltik a biróban, hogy a külföldi, vagy a külföldön tartózkodó előnyösebbnek fogja tartani a meg nem jelenést, mintsem hogy magát a bűnvádi felelősségre vonásnak kitegye. d) A harmadik pont ismét több esetet, az úgynevezett collusio eseteit csoportosítja. A Carolina 11. czikkének félreértett magyarázata alapján minden particularis német törvényhozásban helyet foglalt a collusio, mint letartóztatási ok. Még ott is, hol, mint Francziaországban, a tételes jog kifejezetten nem állítja fel a collusiót letartóztatási okul, ez, mint a vizsgálati fogság súlyosbitási oka (>mise en secret, interdiction de comuniquer«) érvényesül. A collusio miatt alkalmazható letartóztatás a legnagyobb visszaélésekre vezetett, mert az ártatlannál és bűnösnél egyaránt fel lehet tenni, hogy a gyanúra, illetve a bűnösség megállapítására szolgáló nyomokat előnyére megváltoztatni törekszik. Nincs is letartóztatási ok, mely annyi támadásban és kritikában részesült volna, mint a collusio. Nemcsak szoros határok közé szoritandónak, hanem egyenesen a vádper szellemével összeegyezhetlennek, következőleg a modern perrendben mellőKBPVH. IROMÁNY. 1887—92 XII. KÖTET. 53