Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

410 357. szám. Biztosíték vagy kezesség mellett aroma szökés gyanúja miatt letartóztatottat helyezheti a felügyelő tanács szabadlábra, a kit a büntetőtörvény szerint halálbüntetéssel, vagy legalább öt évi börtönbüntetései sújtott cselekmény nem terhel. A főtörvényszék azonban biztosíték, vagy kezesség mellett azt is szabadlábra helyezheti, a ki legalább öt évi börtönbüntetéssel büntetendő. A vizsgálati fogságot, kivéve a biztosíték melletti szabadlábra helyezésnek és az összebeszélés megakadályozása czéljából elrendelt vizsgálati fogság törvényes tartama lejártának eseteit, a vizsgálóbíró, az ügyészszel egyetértőleg, megszüntetheti. Eltérő nézet esetében a felügyelő tanács határoz. A szabadlábra helyezett terhelttől a vizsgálóbíró fogadalmat vehet ki, hogy az eljárás befejezteig tartózkodási helyéről engedelem nélkül nem távozik, el nem rejtőzik és az eljárást meghiúsítani nem törekszik. I) A hazai jog és a javaslat intézkedéseinek általános jellemzése. Hazánk legrégibb törvényei a nemesek sarkalatos jogául ismerték el, hogy a törvényben meghatározott esetek kivételével, ha megidézve vagy perbe híva s a törvénykezési rend utján marasztalva nem voltak, szemelyökben bárkinek vádjára, folyamodása vagy kérőlevelére sehol és senki által le nem tartóztathattak. A nemesség eme joga már az arany bullán alapszik. Szorosan körülirta eme jogokat s» Hármaskönyv (I. 9.) és ismételve megerősítette az 1723 : 5. t.-cz. Emez általános szabály alól a közbiztonság érdekében törvényeink több kivételt állapítanak meg és bizonyos esetekben megengedik a rögtöni letartóztatást. Az 1563 : 48. és 49. és az 1625 : 17. t.-cz. szerint mindazok, kik törvényes idézés daczára a bíróság előtt meg nem jelentek, letartóztathatok. A Hk. II. 68., az 1655 : 38. és 1687 : 14. t.-cz. szerint, kóborok, tudvalevő bűntettesek (malefactores) és részeseik, kik lakásukon kivül alig birnak egyéb jószággal (praeter domicilium vix aliqua bona habentes) azonnal letartóztathatok. Hasonló eljárás követendő az 1435 : 6., 1471 : 2., 1486 : 33., 1554 : 20., 1622 : 65. 1723 : 65. t.-czikkek szerint ama tisztek és szolgák ellen, kik számadással tartoznak és ebbeli kötelezettségük mulasztásával szökni készülnek, továbbá az 1598 : 31., 1601 : 13. t.-czikkek szerint a szökevény katonák ellen. Az 1715 : 7. és 1723 : 5. t.-czikkek szerint azok, kik felségárulás, vagy felségsértés vádja alatt állanak, börtönükből (ex vinculis) idéztetnek, úgyszintén a Hk. I : 8., III : 20., továbbá az 1723 : 5. t.-cz. szerint azok, kik gyilkosságon, gyujtogatáson, lopáson, rabláson, rablógyilkosságon, erőszakos házasságtörésen éretnek, vagy folytonos üzésben elfogatnak, azonnal letartóztathatok. A nem-nemesek alapos gyanuokok létében rendszerint letartóztathatok voltak. Ugy Bodó (Jurispr. crim. 33. lap), mint Szlemenics (Fény. törv. 100. §.) tanúsága szerint a szokás valóban az volt, hogy nem-nemesek ellen a rendszeres Írásbeli fenyitőper többnyire a gyanús személy befogatásával vette kezdetét, bár törvényeink a nem-nemesek elfogatását alapos ok nélkül ismételve tilalmazták (Kálmán királyunk I. 58. törvénye 1548 : 41., 1630 : 40. t.-cz.). Eme törvények rendelkezései szerint >silány gyanú miatt még a jobbágy sorsú embereket is tilos befogatni és tömlöczbe vetni«. Hogy a törvényszék nem-nemes személyt befogathasson, Szlemenics szerint a következők kívántattak meg: >1. Hogy bűntette súlyos legyen, mely fej veszteséget, vagy testet sanyargató s azzal egyetértő büntetést vonjon maga után. Csekélyebb bűntett miatt, kivéve, ha személyének különös minősége, például kóborló élete, őtet a megszökésről gyanússá tenné, senkit tömlöczre vetni nem kell. 2. Hogy a bűntettnek teteme s létezésének valósága eléggé be legyen bizonyodva és a gyanús személyt a bűntettnek elégséges s legalább nagyjából bebizonyított tanujelei terheljék,*