Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

408 357. szám. bergi (114. §.) törvények. Más törvények ellenben kizárták a biztosíték melletti szabadlábra helyezést ama súlyosabb cselekmények esetében, melyekben a vizsgálati fogságot kötelezőleg; irták elő. Ilyenek voltak pl. a hesseni és hamburgi törvények. A letartóztatottnak biztosíték melletti szabadlábra helyezése nem fügött minden törvény szerint pusztán a bíróság belátásától, hanem némely törvény — főleg a kevésbbé súlyos cselekmények esetében — egyenesen jogot adott a letartóztatottnak arra: hogy megfelelő biztosíték mellett szabadlábra helyeztessék (Oldenburg, Bréma, Württemberg, Thüringia stb.). A biztosíték maximumát vagy minimumát egyetlen német törvény sem határozta meg, és nemcsak pénzösszeg letétele, hanem némely törvény szerint kezesség és zálogadás mellett is megengedtetett a szabadlábra helyezés. A német törvényhozások, kisebb-nagyobb, eltéréssel, ugy az ügyészségnek, mint a rendőri hatóságoknak, sőt magánszemélyeknek is bizonyos esetekben megengedték a letartóztatás elrendelését, illetve foganatosítását, de egyúttal gondoskodtak arról, hogy a letartóztatott lehető rövid idő alatt bíróság elé állittassék. A német birodalmi perrendtartás csaknem azon az állásponton áll, mint általában a német particularis törvényhozások. Szerinte a terheltet csak a biró írásbeli elfogatási parancsa alapján lehet vizsgálati fogságba helyezni. A vizsgálati fogság elrendelésének okául megjelöli a szökés gyanúját éa az összebeszélés megakadályozását és kimondja, hogy a szökés gyanúja nem szoral további indokolásra: ha bűntett képezi a vizsgálat tárgyát, ha a terhelt határozott lak- vagy tartózkodási helylyel nem bir (Heimathloser), csavargó, vagy kilétét igazolni nem tudja és régre, ha a terhelt külföldi és alapos a gyanú, hogy idézésre megjelenni nem fog. Ha a tett jsak fogházzal vagy pénzbüntetéssel büntetendő: a vizsgálati fogság csak szökés gyanúja miatt és csak akkor rendelhető el, ha a terhelt csavargó stb. (112. §. °2. és 3. bek.), vagy rendőri felügyelet alatt áll, vagy ha oly kihágásról van szó, mely rendőri hatóság hatáskörébe tartozik. A letartóztatott egyént köteles a vizsgálóbíró legkésőbben a letartóztatást követő napon kihallgatni. Egyedül a szökés gyanúja miatt letartóztatott egyén biztosíték mellett szabadlábra helyezhető. A biztosíték maximumát és minimumát nem határozza meg e törvény, hanem azt a bir& belátására bízza. A vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a letartóztatás oka megszűnt. Az elővizsgálat idején a vizsgálóbírót illeti az elfogatási parancs (Haftbefehl) meghozatala, az államügyészszel egyetértőleg ezt meg is szüntetheti, vagy biztosíték mellett a terheltet szabadlábra helyezheti. A járásbirónak joga van a közvád emelése előtt is, ha elfogatásra alapos ok van, indítványra, vagy sürgős szükség esetén, hivatalból is elfogatási parancsot kiadni. A továbbira nézve egyazon jogokkal bir a járásbiró, mint a vizsgálóbíró. A közvád emelése előtt kiadott elfogatási parancs megszüntetendő, ha ezt az államügyész indítványozza, vagy ha az elfogatási parancs végrehajtásától kezdve egy hét alatt emelt közvád alapján, az illetékes bíróság a letartóztatást fenn nem tartja és erről a jelzett határidő alatt a járásbíróság nem értesíttetik. Ha a közvád előkészítésére és emelésére az egy heti határidő nem elegendő: akkor a járásbiró az ügyészség indítványára egy héttel, és bűntett vagy vétség esetében újabb indítványra még két héttel meghosszabbíthatja a fogságot. Eddig a bíróság által elrendelt tulajdonképeni vizsgálati fogság és letartóztatásról volt szó. De nemcsak a biróság, hanem magánszemélyek (tettenkapás esetében, szökés gyanúja miatt, vagy ha az illető azonossága azonnal ki nem derül), továbbá az államügyészség, rendőrség és közbiztonsági közegeknek is joguk van előzetezen letartóztatnia terheltet, ha az elfogatási, parancs feltételei fenforognak és a késedelem veszélylyel jár. A letartóztatott terheltet,