Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

396 357. szám. sed si crimen gravissimum sit, quo accusatur, in monasterium, vei asceterium mittatur vei mulieribus tradatur, per quas custodiatur.) A régibb német vádper egyáltalán nem ismert előzetes letartóztatást. A vádló kötelessége volt a terheltet bíróság elé állítani és a középkori jogkönyvek is, mint a Sachsenspiegel (I. 50., II. 15.), Schwabenspiegel (Art. 115.), Richtsteig (c. 30., 30.) csak a tettenkapott elővezetéséről szólnak. A mint azonban a büntetőjog közjogi jelleget kezdett nyerni, a bíróság a vádló indítványára az előzetes letartóztatást elrendelte. A Caroliiia ama tételt állította fel, hogy előzetes letartóztatásnak akkor van helye, ha súlyos bűntettet (peinliches Verbrechen) követett el valaki és jelentékeny gyanú hárul reá. Az kétségtelen, hogy a Caroliiia az előzetes letartóztatással járó visszaéléseket megakadályozni törekedett, és a legelső német jogtörténészek tanúsága szerint ama kör joggyakorlatában a kezesség melletti szabadlábra helyezés is gyakori volt. Kezdetben még az inquisitorius perben is ragaszkodtak ama tételhez, hogy csak súlyos bűntett és alapos gyanú esetében és csak más alkalmas eszköz hiányában lehet a terheltet letartóztatni. Minél inkább kifejlődött azonban az inquisitorius per s az absolut monarchia rendőri állama: annál kevesebb tiszteletben részesült a polgári szabadság, következőleg annál sűrűbbé vált az előzete& letartóztatás, mert ama vélelem lett uralkodóvá, hogy minden gyanusitott igyekszik elrejtőzni vagy megszökni. Felállítottak ugyan bizonyos materialis feltételeket, melyek alapján a letartóztatás elrendelhető volt, de ezek épen nem nyújtottak kellő biztosítékot, mert a biróság a szökés, továbbá az Összebeszélés megakadályozásának okából csaknem minden büntető ügyben letartóztatta a gyanusitottat. Az újabb német jogról alább leend szó. B) Az angol jog. A modern törvényhozások ismertetését Angliával kell kezdeni, mint a hol az egyéni szabadság biztosítékai a leggondosabb figyelemben részesültek. Már a MagnaCharta fejezte ki a Habeas Corpus actában (1679. máj. 27.) tüzetesebben megállapított elvet, mely szerint az angol állampolgárt személyes szabadságában csak birói parancsra és igen fontos okokból lehet megszorítani és agy a rendőrség túlkapásai, mint a vizsgálati czél miatt túlságosan elhúzódó letartóztatása ellen kellő védelem biztosíttatott. Az angol jognak ismertetésénél gyakran túlzásra ragadtatták magukat a continens jogászai. Bizonyos kedvencz tételek bizonyítása végett szeretnek az angol élő jogra hivatkozni és mivel az ellenőrzés épen a jogforrások szétszórtsága miatt nem könnyű feladat, olyant fognak az angol jogra, a mi ott ismeretlen. A következő ismertetés hiteles források után lehető tárgyilagos képét nyújtja az angol jog ide vonatkozó rendelkezéseinek. Az angol jog nem ismeri az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság közötti különbséget és ugy, miként ezt a continentalis perrendek teszik, nem különbözteti meg categoriák szerint a szökés gyanúja, vagy az összebeszélés megakadályozása okából való letartóztatást. A bűntett elkövetésének gyanúja elegendő a letartóztatásra. Az elkövetett bűncselekmény és nem a tettesnek jövőben várható magatartása igazolja a letartóztatást. A letartóztatási jog tehát Angliában nagy latitude-del bír. A visszaélés ellen garantia az, hogy a letartóztatott egyént haladéktalanul a békebiró elé kell állítani, hol a terheltnek joga van rendszerint nyilvános contradictorius tárgyaláson elfogatásának esetleges törvénytelenségét kimutatni. A békebiró teljesen belátása szerint mérlegeli a körülményeket és határoz a letartóztatás vagy szabadlábra helyezés tárgyában. Eme körülmények mérlegelésénél nem a szökés gyanúja az egyedül figyelembe veendő ok. A szökés gyanúját minden »iudictable offence* miatt egyenesen védelmezi az angol jog, mi kitűnik abból, hogy mihelyt a vádlott ügye esküdtszék elé utasíttatott, még akkor is biztosítékot kell a vádlottnak nyújtani, ha különben meg van győződve a békebiró, hogy a szökés nem férhet a vádlotthoz. Ha a vádlott kellő biztosítékot adni nem képes: akko