Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

378 357. szám. II. Házkutatás és személy motozás. (201—210. §§.) Mióta csak polgáriasultságról és műveltségről lehet szó, a nemzetek mindig kiváló súlyt helyeztek a házjog sérthetetlenségére. Már a Digestákban olvashatjuk: >lex cornelia dedit actionem, quod quis domus eius vi introita sit.« Vagy hol van lelkesebb védelme a házjog szentségének, mint Cicerónak >Pro domo« beszédjében, midőn igy kiált fel: >Quid est sanctius, quid omni religione munitius quam uniuscujus civium domus? Hoc perfugium est ita sanctum omnibus, ut inde abripi neminem fas sit. < Amaz önérzetes büszke jelszó, mely ma is él Angliában >my house is my castle* nem új keletű, hanem a régi germán jogban gyökeredzik. A középkor oly nagy súlyt helyezett a lak sérthetetlenségére, az otthon szentélyére, hogy ennek még a közbiztonság érdekeit is föláldozta, de minél erb'sebb gyökeret vert a nyomozó per, annál kevésbbé volt tartózkodó a birói gyakorlat a házkutatás iránt, és az olasz practieusok már ugy szólnak a házkutatásról, mint a birói gyakorlatban meghonosodott vizsgálati eszközről. Később a törvényhozások tüzetes szabályozás tárgyává tették a házkutatást és minél inkább alkotmányos szellemben, fejlődtek a nemzetek, annál jobban iparkodtak oly alaki éó anyagi feltételeket megállapítani, melyek a házjognak indokolatlan megsértését lehetőleg megakadályozzák. a) Francziaorsságban csaknem minden alkotmánycharta, mely az első forradalom óta kiadatott, a házjog szentségét és sérthetetlenségét mondta ki, a >code pénal< pedig büntetőjogi védelem alá helyezte (184. §.). A scode d'instruction criminelle* intézkedései azonban nem kielégítők. A 88. §-ban, mely a vizsgálóbíró által teljesítendő házkutatásról rendelkezik, a házkutatás elrendelésének feltételei és az eljárás alakszerűségei nincsenek tüzetesen megjelölve. Részletesebb szabályokat tartalmaz a code az ügyészi hatáskörről szóló czím alatt (36—46. §§.), miből következik, hogy inkább a >police judiciaire« cselekményének kívánta a házkutatást tekinteni. E szabályok szerint bűntettek miatt tetten kapás esetében vagy ha a ház tulajdonosa hatósági közbenjárást kért, az ügyészségnek joga volt házkutatást tartani. Az 1820. okt. 29-iki törvény (153., 157., 162. §§.) a csendőrséget is feljogosította házkutatásra: ha tetten kapás esete forog fenn, ha a ház tulajdonosa vagy lakója kívánja a házkutatást. Számos kivételes rendelkezés van még Francziaországban, melyek a rendőrség közegeinek minden közelebbi feltétel nélkül megengedik, hogy korcsmákban, kávéházakban s általában a közönségnek nyitva álló helyeken házkutatást tarthassanak. Az új franczia javaslatok (Le Royer javaslat: 53—55. §§„ 177. é| köv. szakaszok) a vizsgálóbíró által és a »délit flagrant* esetében az ügyészség és rendőrség által teljesítendő házkutatásról külön intézkednek. A Le Royer-javaslat szerint a vizsgálóbíró mindenütt tarthat házkutatást, a hol az az igazság felderítése czéljából hasznosnak látszik. A közvádló és védő jelenléte nélkül is teljesíthető a házkutatás, de a ház vagy lak tulajdonosának jelenléte rendszerint megkívántatik. Mindazáltal, ha ő távol vagy akadályozva van a megjelenésben, akkor is teljesíthető a házkutatás, de valamely családtag, ilyennek hiányában valamely a házban lakó mindig értesítendő a házkutatásról. A Démole-javaslat szerint, ha a terhelt fogva van, a házkutatásnak jelenlétében kell történni. De ha nem tud vagy nem akar megjelenni: akkor megbízottat rendel. Ha nem rendel