Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

370 357. szám. séges tárgyalásokat eszközli, esetleg az ügyet a ministertanács elé viszi. A végeldöntés annak alapján történik, hogy az állam érdekeivel ellentétben van-e az iratok vagy okmányok kiadása vagy sem. A német perrendtartás (96. §.) a lefoglalás alól csak amaz iratokat veszi ki, melyeknek kiadása az illető szolgálati ág legfőbb kormányzati hatóságának nyilatkozata szerint a birodalom vagy valamely szövetséges állam (Bundesstaat) jólétének ártana. A javaslat is ama feltevésből indul ki, hogy a magyar kormány, mely utolsó sorban van hivatva e kérdésben dönteni, bizonyára csakis a magasabb állami érdeket fogja irányadónak tekinteni és jelentéktelen okokat nem fog elegendőknek tartani arra, hogy az igazságszolgáltatástól a szükséges bizonyítási eszközöket elvonja. A javaslat szerint nem csupán a most emiitett kényesebb természetű okiratok, hanem még egyéb iratok is ki vannak véve a lefoglalás alól. A legbensőbb családi érdekek figyelembevétele parancsolja, hogy a terhelt és a 136. §. 1. pontjában emiitett személyek között váltott levelek és iratok az utóbbiaknál lefoglalhatok, illetve átvizsgálhatok ne legyenek. A lefoglalási, illetve átvizsgálási mentesség nem terjed ki minden, hanem csakis valamely értesítést tartalmazó iratra. Közömbös, hogy a büntetendő cselekmény elkövetése előtt vagy után történt-e a levél, illetve irat küldése. A német birodalmi perrendtartás szerint a terhelt és minden tanukötelesség alól mentes személyek között váltott és értesítést tartalmazó iratok ki vannak véve a lefoglalás, illetve átvizsgálás alól, de nincs kivéve az utóbbiak között váltott levelezés, következőleg a terheltnek atyja és neje között váltott levelek lefoglalhatok. A német perrendtartás eme rendelkezését a kritika következetlennek is állítja, mert ha a lefoglalási mentesség a terhelt és a tanukötelesség alól mentes személyek között váltott levelezésre elismertetett, akkor ebből logikailag következik, hogy az utóbbiak között váltott levelek se legyenek lefoglalhatok. A német perrendtartás eme hiányán okulva, a javaslat a 136. §. 1. pontjában emiitett személyek között váltott leveleket sem engedi ezeknél lefoglaltatni. A lefoglalási, illetve átvizsgálási mentesség megszűnik, mihelyt a 136. §. 1. pontjában megnevezett személyeket részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás gyanúja terheli, mert az lehetetlen, hogy'a bűntársak között váltott levelezés is kiváltságban részesittessék. 4. Kiindulva abból az álláspontból, hogy ugy a személyes szabadságnak, mint a tulajdonnak és birtoknak birói védelem alatt kell állnia: a javaslat ama lefoglalás elrendelését és teljesítését, melylyel mások magánjogainak korlátozása jár, birói hatáskörhöz utasítja, és csakis kivételesen, ha a késedelem veszélylyel jár, ruházza a lefoglalás elrendelésének és teljesítésének jogkörét a kir. ügyészségre és a rendőri hatóságok vezetőire (189. §.). Az elővizsgálati eljárást tartván szem előtt, a vizsgálóbírót nevezi meg a lefoglalás elrendelésére és teljesítésére rendszerint illetékes hatóságul — és ezzel szembe állítja a kivételesen erre jogosított hatóságokat, (ügyészség, járásbíróság és a rendőri hatóságok vezetői, mely utóbbiak a 194., 195. §-ok eseteiben nem rendelhetik el és teljesíthetik a lefoglalást). A mellett még a kivételnél is fentartja a birói hatáskört, midőn az ügyészség vagy rendőrség által teljesített lefoglalás tárgyában a vizsgálóbíró határozatát sürgősen kikérni rendeli (95. §.). Hogy mikor jár a késedelem veszélylyel, ezt, miután tüzetes fogalommeghatározás e ponton alig lehetséges, a hatósági közegek belátására kell bizni, kiknek azonban épen azért, mert csak kivételesen ruháztattak fel a lefoglalási joggal, alaposan meg kell fontolniuk, hogy a vizsgálóbíró megjelenhetése valóban oly késedelemmel járna-e, hogy a tárgyak ez idő alatt elvitetnének, megváltoztatnának, elrejtetnének stb. 5. A javaslat a 189. §-ban megjelölt lefoglalás alaki kellékeit is meghatározza, és épen a könnyelmű lefoglalások megakadályozása czéljából, továbbá azért, hogy a lefoglalást szenvedő annak okáról azonnal tájékozást szerezhessen és esetleg perorvoslattal élhessen, előírja, hogy a lefoglalást elrendelő határozat Írásba foglaltassák. Nem szabja ugyan elő kötelezőleg a javaslat,