Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám365 Belgiumban a »code d'instraction criminelle<-nek a lefoglalásra vonatkozó rendelkezéseit az új javaslat »Du Transport sur les Lieux et des visites domiciliaires« czíme alatt (kormányjavaslat 75—89., képviselőház-bizottsági javaslat: 82-97. §§.) és a tettenkapás esetében követentő előzetes eljárásnál (kormányjavaslat: 44—58., 61., 62. §§., képviselőház-bizottsági javaslat 48—62. §§., 65., 66. §§.) egészitik ki. Körülbelül egyazon rendelkezések vannak itt is, minta franczia javaslatokban, de a levelek lefoglalásának nem képezi feltételét az, hogy a terhelt ellen vagy elővezetési parancs, vagy a letartóztatás elrendeltessék (Kormányjavaslat 86., képviselőház-bizottsági javaslat 93. §.). A particularis német törvényhozások általában elismerték ugy a terhelt mint más harmadik személyek editionalis kötelezettségét és kényszereszközül a házkutatás és személymotozáson fölül még pénz- vagy szabadságvesztés-büntetéseket is alkalmaztak, sőt az úgynevezett kiadási eskü (Editionseid) letételét is előírták. így az 1805-iki porosz büntető rendtartás (305—-306. §.) rendelte, hogy a biró a kiadási eskü kivételével ^nyugtassa meg magát <. Az 1868-iki revideált szász perrendtartás (200. §.) azt rendeli, hogy a tárgyak kiadatását megtagadó terhelt ellen ugy kell eljárni, mint az ellen, ki a biró kérdéseire a feleletet megtagadja. Harmadik személyek ellen, kik birtokában vannak az iratoknak, a tanuzást megtagadók elleni büntetés alkalmazandó. Oly harmadik személynek, a ki csak gyanusittatik azzal, hogy az iratok birtokában vannak, eskü ítélhető oda, mit ha letenni vonakodik, a tanuk elleni kényszereszközök alkalmazandók ellene. A terhelt hozzátartozói, a gyóntató atya, ügyvéd ellen semminemű kényszereszköz nem alkalmazható. Az Í868. évi württem* bergi perrendtartás mindenkit kötelez a tárgyak kiadására. Megtagadás, vagy a házkutatás eredménytelensége esetén az eskütételt megtagadó tanuk elleni kényszereszközök alkalmazandók. A tanuzási kötelesség alól mentes személyeknél lehet ugyan foglalást és házkutatást teljesíteni, de kényszereszközök nem alkalmazhatók (166., 167. §§.). Hasonlóképen rendelkezett az 1864-iki badeni perrendtartás is (127., 128. §§.). A német birodalmi perrendtartás (95. §.) ama particularis törvények nyomán járt, melyek nem engedik meg, hogy azok, kik a tanukötelesség alól mentességgel birnak, büntetéssel legyenek kényszeríthetők a tárgyak kiadására. De nem engedi meg a német perrendtartás azt sem, hogy a terhelt ellen ily kényszereszköz alkalmazható legyen. Expressis verbis ezt ugyan nem fejezi ki, de nincs commentator, ki másként magyarázná a 95. §. értelmét. Valóban oly perrendtartásnál, mely a terheltet nem kényszeríti vallomásra, mely a tanukötelesség alól mentes személyeket kiveszi a kiadási kényszer büntetése alól: a logicai magyarázat szabályai nem tűrnek oly értelmezést, hogy a terhelt büntetéssel legyen kényszeríthető a maga ellen bizonyítékul használható tárgyaknak kiszolgáltatására. A német joggyakorlat nem is esett ily hibába. Egyébiránt, hogy a törvényhozásnak sem volt czélja a szóban levő kényszerítő eszközt a terheltre kiterjeszteni, mutatja az is, hogy a kormány képviselője a bizottsági tárgyalás alkalmával határozottan kijelentette, hogy a 69. § ra való hivatkozás kizárja, hogy a gyanúsított ellen eme kényszereszköz alkalmazható legyen. A mi általában a német perrendtartásnak a lefoglalásra vonatkozó rendelkezéseit illeti, a következőket szükséges még kiemelni. A lefoglalás tárgyául minden bizonyíték gyanánt szolgálható, vagy elkobzandó tárgy van megjelölve. E perrendtartás különbséget tesz az őrizet alá vétel (Verwahrnug) és a lefoglalás (Beschlagnahme) között (94. §.). Minden lefoglalásnak következménye ugyan az őrizet alá vétel, de nem minden őrizet alá vételt kell lefoglalásnak megelőzni. Ha önként kiadatnak a tárgyak, akkor nincs szükség lefoglalásra. Az utóbbi, mint kényszereszköz csak akkor alkalmaztatik, ha valamely személy a birtokában levő tárgyakat önként nem adja ki.