Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
362 357. szám. A vagyoni kár megállapítására vonatkozó intézkedésből következik, hogy a biró, a menynyiben a károsított fél megbízhatósága és becsüje alapos kifogás alá nem esik, a károsított becsüjével elégedjék meg és csak kivételesen alkalmazzon egyéb bizonyítási eszközöket és különösen a tanuk vallomását vagy szakértők beesőjét csak akkor vegye igénybe, ha más megbízható mód rendelkezésre nem áll. A károsított vallomása és becsüje, főleg akkor lesz aggályos, ha túlzottan becsüli fel a kárt, vagy ha a károsított távolléte, fiatal kora, értelmi gyöngesége vagy nyereségvágya miatt felszámításához alapos kétely fér. A lehető legmegbízhatóbb adatok szükségesek különösen akkor, ha a kár nagysága a cselekmény minősítésére (bűntett, vétség vagy kihágás) és a büntetés súlyossági fokára gyakorol befolyást. XII. FEJEZET. Lefoglalás, házkutatás és személymotozás. (185—210. §§.) Alkotmányos ország büntetőjogi törvényhozásának egyik kiváló feladata az alkotmány által biztosított és legnagyobb részben csak nagy általános elvi kijelentésekben foglalt egyéni szabadságjogokat minél tökéletesebben megvalósítani. E feladat szolgálatában állt az anyagi büntető-törvény, midőn a személyes szabadság, házjog, levél-, távirdai és távsürgöny-titok védelméről gondoskodott. De már a büntetőtörvény megalkotásánál, a javaslat indokolásában felhivatott a törvényhozás figyelme arra, hogy az anyagi büntető-törvénynek az egyéni szabadságjogokra vonatkozó rendelkezései csak a bűnvádi perrendtartás megfelelő intézkedéseitől nyerik valódi béltartalmukat. A bűnvádi perrendtartásnak a letartóztatás és vizsgálati fogság területén kivül nincs része, mely e feladat megoldására inkább lenne utálva, mint épen a jelen ejezet. De ugyanakkor, midőn e fejezetnek egyik elsőrendű hivatása ama nagy alapjogokat a leghatályosabb védelemben részesíteni, arról is kell gondoskodnia, hogy e védelem a polgárok közbiztonságának és az igazságszolgáltatásnak valódi érdekeivel összeütközésbe ne jöjjön. Valamint nem nélkülözheti az igazságszolgáltatás ama jogot, hogy ítélethozatal előtt előzetes őrizet alá vegye a terheltet, ép ugy kénytelen a lefoglalással a tulajdon és birtok, a házkutatással a házjog, a személymotozással a legszemélyesebb jog körébe nyúlni, mert ha a bűntett nyomait és bizonyítékait biztosító jogkörrel fel nem ruháztatnék: akkor a legtöbb esetben egyenesen lehetetlenné válnék a bűntett által megzavart jogrend helyreállítása. A társadalom és állam fennállásának magasabb érdeke követeli tehát, hogy az igazságszolgáltatásnak módja legyen még a legkényesebb alkotmányjogok területén is az igazságos és önkénykedéstől ment hatalom gyakorlása. De hogy e nagy jogkör a tévedésektől és túlkapásoktól lehetőleg megóva legyen, a törvényhozások, mióta csak az egyéni szabadság és az ezen sarkaló jogok értéke kellő méltatásban részesülnek, iparkodnak is nemcsak a letartóztatás és vizsgálati fogság, hanem a lefoglalás, házkutatás és személymotozás anyagi és alaki feltételeit is tüzetesen meghatározni. De ezzel sem elégszenek meg, hanem szigorú büntetőjogi, fegyelmi és magánjogi felelősséggel veszik körül e kényes téren működő hivatalos közegnek tevékenységét. Ha tehát — mint e század törvényhozásainak példája mutatja — az absolutismusból csak imént kibontakozott nemzetek is igyekeznek az e területen keletkezhető visszaélések ellen
