Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
484 357. szám. szükséges e külön szabályokat felállítani a tetten kapás esetében teljesítendő nyomozás tekintetében, miként ezt a franczia >code dinstruction criminelle< (42—47. §§.) a legújabb javaslatok (Le Royer: 159-170. Demole: 177—186. §§.) és a belga javaslat (45—58. §§.) és a jelenlegi javaslatot megelőző két hazai tervezet is teszi. Hogy mind Francziaországban, mind Belgiumban külön van ez eljárás szabályozva, az igen természetes, mert a >code d'instruction criminellec szerint nincs joga a kir. ügyészségnek szükség esetén sem elövizsgálati cselekményeket teljesíteni, következőleg mivel tetten kapás esetében a sürgősség szempontja ezt követeli: mellőzhetlen volt külön törvényes rendelkezésben feljogosítani a kir. ügyészt elövizsgálati cselekmények teljesítésére. A javaslat rendszere szerint azonban, midőn a kir. ügyészségnek és rendőri hatóságoknak sürgős szükség esetében általában jogak van elövizsgálati cselekményeket is foganatosítani; egészen fölösleges volna a tetten kapás esetében teljesítendő nyomozásról külön intézkedni, mert itt is — mint más sürgősségi esetben — egyazon hatáskörrel bírnak a kir. ügyészség és a rendőri hatóságok, mint más sürgősen teljesítendő nyomozás alkalmával. Miután az előadottakban határozottan megjelöltetett a ^közvetlen idézés* terminológiájához a javaslatban fűzött fogalmi kör, mely a vádirat elleni kifogás és tárgyalásának kizárását jelenti, miután meghatároztattak a feltételek, melyek között annak helye lehet és utalás történt az összehasonlító jog eredményeire is, a javaslat részletes rendelkezései lesznek közelebbről felvilágositandók. I. A közvetlen idézés feltétélei (266. §.). Eddigi szokásjogunkhoz hiven a javaslat az öt évi szabadságvesztés-büntetést jelöli meg határul, melyen túl közvetlen idézésnek nincs helye. Nincs törvényhozás, mely az ennél súlyosabb cselekmények tekintetében a közvetlen idézés rendszerét elfogadta volna. Annak lehetőségét pedig, hogy még az öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb, de határozott tartamú szabadságvesztéssel sújtott cselekmények esetében se tartassák feltétlenül formális bírói elővizsgálat, biztosítja a javaslat IX. fejezete. Eddigi szokásjogunktól lényegileg nem tért el a javaslat a közvetlen idézés egyéb feltételei tekintetében sem. Az 1872-iki javaslat (kilenczedik fejezet 87—90. §§.) két lényeges feltételt állapit meg. Az első feltétel az, hogy »előnyomozás« utján kell a tényálladéknak megállapittatni. A gyakorlatban azonban a már teljesítet elővizsgálat, ha különben a közvetlen idézés többi feltételei fenforogtak, nem szolgált okul arra, hogy a közvetlen idézés mellőztessék. És csakugyan kár is volna az öt évig terjedhető szabadságvesztés-büntetéssel sújtott cselekmények tárgyában az elővizsgálat folyamán tett beismerés esetében a gyorsabb menetű közvetlen idézési rendszert pusztán abból az alaki okból mellőzni, mert elővizsgálat tartatott. Mindazáltal azt alig szükséges kiemelni, hogy a közvetlen idézés valódi szellemének az felel meg, midőn a közvetlen idézés rendszerint nem formális elővizsgálat, hanem egyszerű scrutinialis eljárás alapján rendeltetik el, mert különben az a czél, hogy a vizsgálóbíró csak az elővizsgálatot valóban igénylő nagyobb ügyekkel foglalkozhassak és eljárása ne legyen fölösleges recapitulatiója az ügyész vagy rendőri hatóság által vezetett nyomozásnak, épen nem lenne elérve. Ha tehát a javaslat elvileg nem is zárja ki a formális birói elővizsgálat esetében a közvetlen idézésnek nevezett eljárást, mindenesetre ama feltevésből indul ki, hogy a kir. ügyészség a közvetlen idézés eseteiben elővizsgálatot csak akkor fog indítványozni, midőn erre múlhatlanul szüksége van és a fölöttes hatóságoknak lesz kötelességük őrködni a fölött, hogy a kivételként contemplált elővizsgálat a közvetlen idézés esetében csakugyan a kivétel keretében is maradjon.
