Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

482 357. szám. Hogy a közvetlen idézés rendszerét oly értelemben, hogy tettenkapás és beismerés esetében a vádirat ellen ne lehessen kifogással élni, az osztrák törvényhozás nem karolta fel: azt alig lehet auctoritatív érvül felhozni a javaslat rendszere ellen. Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a facultativ vádaláhelyezési rendszer oly nagy újítást jelent az osztrák törvényben és a megszokottság kötelékeiből szabadulni nem tudó körök oly idegenkedéssel voltak ellene, hogy sikere érdekében nem volt tanácsos az előzetes eljárásnak még a facultativ elő vizsgálati rendszert is meghaladó gyökeres átalakítását ajánlani. Hogy azonban ama férfiú, kinek neve leginkább fűződik az osztrák törvényhez: mennyire becsülte a közvetlen idézés rendszerét, azt eléggé tanúsítja ama jeles értekezés, melyben a franczia per közvetlen idézési rendszerét magasztalta (all. Öst. Zeitung 1856. 130., 131.) és melyet méltónak tartott gyűjteményes munkájába is felvenni. Ha a törvényjavaslat indokolásában mégis a közvetlen idézés árnyoldalaira is mutat, az összefüggés mindenkit meggyőz arról, hogy ez a facultativ vádrendszer intézményének minél tetszetősebb szinben feltüntetése érdekében történt, mert fenn kellett tartani az elvet, hogy a vádirat ellen mindig joga van kérni a félnek a biró határozatát. De nagyon tévedne az, ki azt hinné, hogy az osztrák törvény alapján a gyakorlat nem ismeri a közvetlen idézési rendszert. A facultativ vád aláJiélyézési rendszer azokban az esetekben, midőn a vádirat a scrutinialis eljárás alapján adatott be és a terhelt kifogással nem él: tulaj donképen tiszta közvetlen idézés. Habár joggal lehet számítani arra, hogy a javaslat facultativ vádaláhelyezési rendszere a gyakorlatban sokszor lesz közvetlen idézés: mégis már csak a határidők megrövidítése érdekében^ de főleg mivel a feltételek, melyek között a közvetlen idézésnek helye van, olyanok, hogy a kifogás jogának megadása a terheltre minden haszon nélküli volna, az igazságszolgáltatás menetére pedig hátrányos halogatással járna: szükségesnek látszott a facultativ vádrendszert kiegészíteni oly rendszerrel, mely tetten kapás és bíróság előtti beismerés esetében a közvádlóra és biróra bizza annak megítélését, hogy készen áll-e az ügy a főtárgyálásra. Nem a franczia »citation directe* intézményének egyszerű átvétele ez, sőt szoros értelemben nem is közvetlen idézés, mert a független bíróság előzetes cognitióját feltételezi. Nem függ pusztán az ügyésztől, hogy valamely ügy főtárgyálásra kerüljön. A javaslat rendszere szerint nemcsak a határnap kitűzése végett keresi meg az ügyész a bírót, mint Francziaországban, hanem kötef les a 245. §-ban megállapított kellékek szerint szerkesztett vádiratát az összes adatokkal együtt a töryényszék elé terjeszteni, melynek jogában áll a közvetlen idézés elrendelése vagy mellőzése tárgyában határozni. Sőt a törvényszék az előzetes eljárás kiegészítését esetleg az elővizsgálatot rendelheti el, az ügyet más illetékes hatósághoz teheti át vagy megszüntető határozatot is hozhat. A javaslat tehát a valódi biztosítékokat itt sem áldozza fel az eljárás gyorsaságának. Vagy kifogást enged meg a vádirat ellen, vagy a független bíróságnak hivatalból teszi kötelességévé megvizsgálni a vádiratot, de az ügyész tetszésétől épen nem függ, hogy az ügy főtárgyálásra kerüljön vagy sem. , Ily értelemben, mely tulajdonképen a ma élő jognak elveivel teljes összhangban áll, nyugodtan illeszthető a javaslatba a közvetlen idézés rendszere. Nem hiányzik ugyan a közvetlen főtárgyalás rendszere az 1882-iki és 1886-iki tervezetekből sem, csakhogy itt a tettenkapás esetére van szorítva és oly feltételek vannak felállítva, melyek az eljárás gyorsaságát épen nem biztosítják, sőt eme különleges eljárásnak alkalmazhatóságát csaknem kizárják. E tervezetek szerint ugyanis az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmények esetében a tettenkapásról vett értesítés után köteles a kh. ügyészség a vizsgálóbírót vagy akadályoztatása esetén a járásbíróság egyik bírói tagját tudósítani és ezzel haladéktalanul a tettenkapott letartóztatási helyére menni. Itt közösen, de a vizsgálóbíró vezetése