Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 461 nappal hozzá érkeztek, egy jegyzéket készíteni s azt minden irománynyal és a vád iránti véleményével együtt a hónap elseje előtt két nappal a törvényszék elnökének beadni. A mely irományok öt napnál később érkeztek, ezekre az ülések tartama alatt a közvádló a vétel napjától számított négy naponkint köteles a föntieket megtenni. A vádlott vagy védője joggal bir védelmét az elnöknél benyújtani, ki azt az iratokhoz csatolja. Az elnök a közvádlótól kapott jegyzéket, vizsgálati irományokat és véleményt, a vádlott részéről beadott védelmet átadja az esküdteknek. Ekkor a vádesküdtszék visszavonul saját szobájába, hol elöljáróját s felolvasóját megválasztván, munkálkodását megkezdi. A vádesküdtszék ülése nem nyilvános. Bemenni ülés alatt senkinek sem szabad, kivévén azokat^ kiket a vádesküdtszék, mint tanukat hiv be és kivévén a közvádlót, ha tőle valamely kérdésben felvilágosítást kivannak, de tanácskozás alatt és végzés hozatalakor az esküdteken kivül senkinek sem szabad jelen lenni. A vádesküdtszék tagjai titoktartásra vannak kötelezve. Az iratok felolvasása, esetleg tanuk és szakértők kihallgatása után az előljáró e két kérdést teszi fel az esküdteknek: 1. >Meg vannak-e győződve, hogy a közvádló véleményében körülirt bűntett elkövettetett?* 2. Meg vannak-e győződve, hogy az előterjesztett bizonyságoknál fogva a vádlott azon bűn miatt vád alá igazságosan vettethetik?* Mindenik kérdést külön kell megvitatni és elhatározni. A szavazás az esküdt-tagok között nyilvános, de mihelyt csak egy tag kivánja, annak titkosan kell történnie. Csak ha hét tag mind a két kérdésre igennel felel, a vádnak akkor van helye. Jegyzőkönyvet az ülésről nem vesznek fel, hanem az előljáró a határozathoz képest az illető közvádlói véleményre saját kezével vagy ezt irja és nevét mint előljáró aláírja: »Meggyőződésünk szerint N. N. ellen, ezen s ezen bün miatt, a vád alá vételnek helye van* — vagy ezt: >Meggyőződésünk szerint N. N. ellen ezen s ezen bűn miatt a vád alá vételnek nincs helye.« A vádesküdtszéknek joga van egyazon alkalommal, midőn a vád iránt nyilatkozik, a vádlott kérelmére, de csak a közvádló kihallgatása után, a kezességre bocsátást elhatározni, ha az a törvényszék által nem engedtetett meg s a biztosítéki összeget alább szállítani. Az erre vonatkozó elhatározásokat is a közvádló véleményére jegyzi meg az előljáró. Ha a vádnak helye nem találtatik: a törvényszék, de mindig csak a közvádló meghallgatása Titán, tartozik a vádlottat, ha fogva volt, azonnal szabadon ereszteni, vagy ha kezességen volt, visszaadni a biztosítéki összeget. Ha a vádnak helye nem találtatott, az ellen a közvádló a főigazitószékre nem folyamodhatik. Ha a vádnak helye találtatott, a vádesküdtszék határozatától a folyamodás a főigazitószékre mind a közvádlónak, mind a vádlottnak megengedtetik, de ez csak az esküdtbíróság elmarasztaló ítélete után terjesztetik fel. Jogorvoslattal tehát az eljárás ezen stádiumában sem a vádlott, sem a közvádló, nem élhet. A közvádló a vád alá helyező végzésnek az esküdt-elöljáró által nyilvános ülésben tett kijelentése után, legfölebb három nap alatt tartozik vádlevelét a törvényszék elnökének benyújtani. így tervezte az 1844-iki javaslat a vádaláhelyezési eljárást. Az angol nagy jury és az 1791. szeptemberi franczia bűnvádi eljárás >jury daccusation*-jának utánzásában és a kötelező vádaláhelyezési eljárásban keresték a biztosítékokat. Mily hiányokban szenved a mintául szolgált angol és régebbi franczia rendszer, erről fentebb bővebben volt szó. Hazai jogéletünkben később az osztrák 1853-iki perrendtartás rendelkezései nyertek alkalmazást, és ugyanezen alapon áll az 1872-iki javaslat is, mely tiszta írásbeliséggel a kötelező birói vádhatározati rendszert valósítja meg, de ezen mégis hatalmas rést üt a szabályzat IX-ik