Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 459 hosszadalmas volt, mert minden határozat ellen egyazon perorvoslatokkal lehetett élni, mint az ítélet ellen. Első fokban az ügy előadója, ki a vizsgálóbíró is lehetett, terjeszti elő az ügyállást. A bíróság semmi tekintetben sem volt kötve az ügyészség indítványához. Ausztria e vád alá helyezési rendszere az időközben mindinkább hangosabban előretörő reform-követelményektől nagyon távol állott, és az új javaslat előkészítése alkalmával az ennek alapjául szolgáló és az 1853 iki perrendnél minden tekintetben tökéletesebb 1850-iki perrend intézkedései sem találtattak kielégítőknek. ; ' Grlaser volt az első, ki az eddigi vád alá helyezési rendszer gyökeres megváltoztatásának szükségét 1861-iki emlékiratában hangsúlyozta. Ebben már határozott kifejezésre jut a facultativ vádhatározati rendszer, mely szerint a birónak fcsak akkor kell a vád alá helyezés szempontjából a bűnügygyel foglalkozni, ha a terhelt a vádirat ellen kifogással él. Ez egyszerű alapgondolaton épült fel az 1873-iki törvény vád alá helyezési rendszere. Hogy ez a hagyományos 5 'felfogástól eltérő és minden izében eredeti eszme minő phasisokon ment keresztül, míg a tizedik javaslat alapján törvénynyé lőn: kétségen kivül érdekes bizonyítékát szolgáltatja annak, miként képes az életerős, egészséges gondolat megtörni a hagyomány erejét és diadalt aratni. Azonban bármily érdekes volna is ez alapgondolat fejlődését tüzetesebben vázolni, e helyütt elég annak kiemelése, hogy az 1863-iki bizottsági tárgyalások alkalmával már mély gyökeret vert Grlaser rendszere és a IX. és X. javaslat nagyban és egészben visszatérés az 1863-iki javaslathoz. Az 1873-iki törvény e javaslatok rendszerét magáévá tevén, az eljárás a következő. A vádirat, ha elővizsgálat tartatott, a vizsgálóbírónál, különben a felügyelő tanács elnökénél nyújtandó be. A vizsgálóbíró (felügyelő tanács elnöke) a vádiratot oly felhívással közli a terhelttel, hogy szabadságában áll a vádirat ellen (fogva lévőnek 24 óra alatt, szabadlábon lévőnek 8 nap alatt) kifogással élni és a főtörvényszék határozatát kikérni. Ha a terhelt kifogással nem élt, vagy arról kifejezetten lemondott: ugy az iratok amaz elsőfolyamodású törvényszék elé terjesztetnek, mely a főtárgyalásra hivatva van, ellenkező esetbén pedig az iratok a főtörvényszékhez küldetnek, mely a főügyész meghallgatása után nem nyilvános ülésben határoz, és vagy kiegészítő intézkedést tesz, vagy nem ád helyt a vádnak és ekkor az eljárást megszünteti; vagy helyt ád a vádnak és ekkor további eljárás végett az iratokat az illetékes bírósághoz küldi. A kifogás tárgyában hozott határozat ellen csak semmiségi panasznak van helye. E rendszer szerint tehát annak elhatározására, hogy bizonyos büntetendő cselekmény miatt vád emeltessék-e vagy nem: tisztán az államügyészség,illetve a magánvádló van hivatva, az pedig, hogy a vád alá helyezés kérdésében bíróság határozzon-e, a terhelt kívánságára van bízva. H) Hasai jogunk. Régi gyakorlatunk nagy súlyt helyezett a perbefogás tenyéré, sőt az angol nagy jury-hez hasonló intézményre is találunk. Gyakorlatunkban ugyanis az a jogszokás fejlődött ki, hogy a táblai pörökön és azon eseteken kivül, midőn a nemes ember, nem-nemes ellen folyamatban lévő perben bűntársnak találtatott, nemes embert büntető perbe fogni csak a megye közgyűlésének határozata folytán lehetett. E rendszerrel azonban épen nem voltak megelégedve, mert a közgyűlésen nem annyira az igazságszolgáltatás szempontja, mint inkább a politikai és egyéb mellékérdekek voltak a határozathozatalra befolyással. Számos követjelentés teszi is ezt a szokást méltó panasz tárgyává. Nyáry Pálnak a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt tett nevezetes indítványa szintén elitéli ezt a rendszert. Később, habár a külön perbefogatási határozat feltétlen törvényes szüksége mellett nemcsak a nemesekre nézvb fennállott gyakorlat, de az id. törv. szabályok (II* 3. §.) és kir. szabályrendelet 53*
