Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

350 357. szám. A sértett fél az őt kezelő és egyúttal szakértőként eljáró orvossal közölte, miként bánt el vele a terhelt. E tényekről a sértett fél nem tehetett tanúságot, mert a terhelt bánásmódja következtében megőrült. A tények maguk, az elbánás módja olyanok voltak, mikről mindenki szakértelem nélkül is tehetett volna tanúságot. Az orvos a vele közlőiteket a biróság előtt elmondotta, következőleg mint »testis de auditu« szerepelt és igy a Reichsgericht azt határozta, hogy az orvost mind tanú, mind szakértő minőségben meg kell eskettetni. A szóban levő kérdés megvilágitására érdekes példákat hoz fel John. Vádlottal abijének igazolása czéljából hivatkozik arra, hogy beteg volt. A betegség igazolására nem okvetlenül szükséges orvosi bizonyítvány — következőleg vádlott is két nem orvos tanura, A-ra és I?.-re hivatkozik. Nem szenvedhet kétséget, hogy A. és B. mint tanuk hallgatandók ki és esketendők meg. De ha azt kellene bizonyítani, hogy a beteg hagymázban feküdt, ugy ez már szakértővel, illetve szakértó'-tanuval volna bizonyítható. Hivatkozik tehát a vádlott K.',orvosra, ki őt betegségében gyógyította, ki ennek folytán kijelenti, hogy a beteg hagymázban volt. Az orvos most is nem mint szakértő, hanem mint szakértő-tanu a tanuzási esküt fogja letenni. Már [most ha azt kérdezik az orvostól, hogy a vádlott azon napon oly helyzetben volt-e, hogy a szobát elhagy- . hattá, ugy az orvos az erre adott kérdésre már mint szakértő válaszol, mivel a saját szakértői tanúsága által létrehozott bizonyítási anyag erejét az alibi tekintetéből itéli meg. Ily esetben X. orvosnak ugy a tanuzási, mint a szakértői esküt is le kellene tenni (698—699. lapok). Grlaser e vitás kérdésben a következő szabályt állítja fel. Ha a szakértő oly tényekről nyilatkozik, melyeket nem a hivatalos vizsgálat alkalmával észlelt: ugy nemcsak a tanú-, hanem a szakértői eskü is kiveendő tőle, viszont a szakértő-tanúnak le kell tenni a szakértői esküt, midőn a leletet pótló nyilatkozatnál többet, azaz: még szorosan vett szakértői véleményt is kivannak tőle. Emez ellentétek mellett általános, kimerítő formula alig található, miért is a javaslat ilyennek felállítását meg sem kísérletté. A szakértői vagy tanueskünek, esetleg mindkettőnek alkalmazása tárgyában csak az eset körülményei szerint lehet dönteni, de a Reichsgericht gyakorlatából levont s a Grlaser által felállított szabály tájékozásul szolgálhatnak. A mi az eskü időpontját illeti: ezt, habára bűnvádi eljárás siílypontja a főtárgyaláson nyugszik, mégis az előzetes eljárás szakára kellett tenni, mert a szakértői szemle rendszerint az előzetes eljárás során teljesítendő és nem ismételhető, szükséges tehát, hogy e fontos bizonyíték felvételénél a letett eskü hatálya alatt járjon el e szakértő. Ugy a code d'instruction criminelle (44. §.), mintáz olasz (154. §.) és az osztrák (121. §.) perrendtartások az előzetes eljárásban a szemle megkezdése előtt rendelik az eskü letevését. Helyesebb álláspont ez, mint a német perrendé, mely a vélemény megadása előtt (»vor Erstattung des Ghitachtens*) rendeli az eskü kivételét. Ezt ugy magyarázta a gyakorlat, hogy ha a lelet és vélemény elválhatlan szoros kapcsolatban vannak egymással: ugy az esketés már a lelet előtt veendő ki, ha azonban a vélemény megadása a főtárgyalásig elhalasztható, akkor az eskünek a főtárgyaláson van helye. Természetesen a kivétel lett szabálylyá, mert az esetek legnagyobb részében azon érveléssel, hogy a lelet a véleménynyel szorosan összefügg, az előzetes eljárás során vétetik ki az eskü, és általában elhibázottnak tartják a német perrend azon intézkedését, hogy nem a szemle megkezdése előtt rendeli az eskü kivételét, — és teljes joggal, mert a leleten alapszik a vélemény, és igy már a lelet elég fontos arra, hogy felvételénél is az eskü hatálya alatt működjék a szakértő. Az eskü letételének módjára nézve azok a szabályok alkalmazandók, melyek a tanukról szóló fejezetben foglaltatnak, mindazáltal az eskü fontosságára való figyelmeztetés nem oly lényeges kellék, mint a tanuknál, sőt a szakértők értelmi színvonala ezt legtöbb esetben fölöslegessé is teszi.