Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
446 357. szám. hogy az ellene fenforgó minden terhelő adatot megismerhesse és ezek ellen magát védelmezhesse (236..§. 3. bek.). Mindenik rendelkezés a leghatározottabb tiltakozás amaz elavult felfogás ellen, mely csak bizonyítási eszközt keresett a terhelt kihallgatásában, és mely a bejsmerés kicsikarására fordította minden gondját. Mennyire kívánja a javaslat ezt kizárni, határozottan mutatja amaz intézkedése, hogy az eló'vizsgálat menetét a beismerés kieszközlése czéljából nem szabad késleltetni (242. §.)„ A kérdések feltevésére vonatkozó részletes szabályok határozott kifejezést adnak annak (236. §. 3. bek. 237. §.), hogy a javaslat minden közvetlen vagy közvetett kényszer alkalmazását tiltja és nem hagynak fenn kételyt arra nézve sem, hogy a terhelt hallgatását nem szabad hátrányára magyarázni. Ama figyelmeztetés pedig, melyet a választ megtagadó, süketséget, némaságot, tompaelméjú'séget vagy őrültséget színlelő terhelthez kell intézni (238. §.), szintén a terhelt védelmi érdekeiben leli kiindulási pontját, mert csak arra kell és szabad a terheltet figyelmeztetni, hogy az eljárást magaviselete meg nem akasztja és hogy azzal csak a védelem eszközeitől fosztja meg magát. A javaslat álláspontjának általános jellemzése után a részletes intézkedések felvilágosítására térünk át. 1. Á figyelmeztetés. Az okok, melyeknél fogva a javaslat a terhelthez kihallgatása kezdetén ama figyelmeztetést intézteti, hogy a kérdésekre határozottan és a valósághoz hiven feleljen, már előadattak. A vonatkozó fejtegetések után alig férhet ahhoz kétely, hogy a javaslat határozott rendelkezéseivel jönne ellentétbe s igy súlyos visszaélést követne el ama hatósági közeg, ki az egyszerű és tüzetesen előirt figyelmeztetés keretén túl rábeszélés, vagy épen fenyegetés terére lépne. A figyelmeztetés nem állhat másból, mint ama szavakból, melyeket a 235. §. szóról szóra előir. A figyelmeztetés súlypontját sem kívánja a javaslat arra fektetni, hogy a terhelt féléljen, hanem arra, hogy a valósághoz hü legyen felelete, azaz, ha felelni akar, akkor igazán beszéljen, Amaz ellenvetésekkel szemben, melyek a német tudományos kritika részéről az osztrák perrendtartás analóg rendelkezését érték, maga Grlaser legújabb nagy munkájában (Binding-féle vállalat: Handbuch des Strafprozesses, 613. lap 13. jegyzet) határozottan hasonló értelmet tulajdonit a 199. §. szabályának: >dass er die ihm vorzulegenden Fragen bestimmt, deutlich und der Wahrheit gemass beantworte.* (»Da nun § 203 genau vorzeichnet, was bei Verweigerung der Antwort zu geschehen habé, so ist das Gfewicht hier nicht auf die Mahnung zu antworten, sondern darauf, dass er nur Wahrheit antworte, zu legén.«) Midőn a javaslat 238. §-ában kimondja, hogy a felelet megtagadása a terheltre nézve hátrányos következménynyel nem jár és ugy a 236., mint a 237. §-nak a kérdések feltevésére vonatkozó rendelkezési kételyt kizárólag követelik, hogy feleletadás tekintetében a kényszer legcsekélyebb árnyalata is kerülendő: a figyelmeztetés czélzata, hogy a terhelt első sorban a valósághoz hű vallomásra intessék, tüzetes kifejezést nyert. 2. A kihallgatás alakja és rendje tekintetében a javaslat első szabályul állítja fel azt, hogy mindenik terhelt rendszerint külön hallgattassák ki. Több terheltnek együttes kihallgatása nincs ugyan kizárva, de csak kivételesen eszközölhető. Az egyenkinti, külön kihallgatásnak czélja az, hogy a terheltek egymás nyilatkozatát ne hallják és ez által vallomásukra és az ellenmondások kikerülésére útmutatást ne nyerjenek. De szükséges a kihallgatás eme módja még azért is, nehogy a terheltek egymásra indokolatlan pressiót gyakoroljanak. Ugy erre, mint ama másik szabályra, hogy a kihallgatásnak élő szóval kell történni és hogy a vizsgálóbíró megengedheti a terheltnek egyes bonyolult panaszokra Írásbeli feleletet adni, szolgáljanak további felvilágositásul azok, a mik a tanúkihallgatásra vonatkozólag a tanukról szóló fejezet indokolásában előadattak. Ki kell azonban még emelni, hogy a kihallgatás szóbelisége daczári?
