Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

112 357. szám. módositólag hatott, ha a vádlott nemes, illetve nemesi előjogokat élvező honoratior, vagy nem-nemes volt. Az előbbi esetben a személyes szabadság lehetőleg kiméltetik és az eljárás inkább vádalakú, az utóbbiban az első intézkedés rendesen a gyanúsított elfogatása volt, ki ellen azután a nyomozó rendszer elvei szerint fogonatositották a vizsgálatot. Középkori, az adományi és compositionalis rendszerrel, továbbá a rendi különbségekkel kapcsolatos eszmék azok, melyek az eljárás érintett alakzataiban nyilvánultak. De egy nagy haszna volt az elavult eszmékhez való ragaszkodásnak, tudniillik az, hogy a nyomozó rendszer teljes meghonosulását akadályozta. Ama tényezők, melyek a megelőző korszak vége felé az idegen jognak terjedését hazánkban előmozdították, a jelen korszak folyamán is tovább hatottak. Sőt azokhoz az osztrák tartományokkal létesült szorosabb kapcsolat is járult, a mennyiben a sürííbb érintkezés e tartományok lakosságával, oda való hivatalnokoknak és katonai parancsnokoknak Magyarországban alkalmaztatása és oly számos országgyűlési panaszra okot szolgáltatott hivataloskodása, a nyomozó rendszeren alapuló osztrák törvények ismeretét közvetítette. Legelébb az uriszékeknél és a városokban vált az eljárás nyomozó alakúvá, mert itt annak a nemesi előjogok útjában nem állottak. Majd a megyei birák is követték a példát, a bűntetteseknek törvény szerint negyedévenkint teljesítendő nyomozása (1548: 50., 1618: 66., 1638:60. t.-cz.), a hivatalból való eljárásra kedvező alkalmat nyújtott, egyes esetekben pedig már a törvény rendelte, hogy inquisitio tartassék (1630:40., 1655: 38., 1687: 14. t.-cz.). A kínvallatást (tortura) is kezdették alkalmazni (Hk. III. 20. ez., Kitt. D. m. VI. 6., 8. k.). Hogy pedig az osztrák törvények tekintélye mily nagy volt, azt III. Ferdinánd büntető rendtartásának (Landgerichtsordnung 1656-ból) > praxis criminalis* név alatt a magyar törvénytárhoz csatolása és a kiadók által kutforrásul ajánlása (1. Kittonich D. nieth. IX. 32. kérd. végén) eléggé bizonyítja. Mindezek daczára még sem volt képes a nyomozó rendszer a vádeljárást teljesen kiszorítani. A polgári per alakjában tárgyalt és a hűtlenség, ugy, mint a hatalmaskodás tág fogalma mellett igen nagy számú büntetendő cselekményekre nézve, a nyomozó elv nem igen érvényesülhetett. Azt pedig, hogy a vizsgálóbíró a vádlott fölött rendelkezhessék, őt beismerésre szoríthassa és igy őt magát a vizsgálat objectumává tehesse,mi a nyomozó eljárás lényeges mozzanatai közétartozik, — a nemesekre nézve a csupán felségsértés, tettenkapás vagy gyanús előélet és vagyontalanság esetében korlátolt szabad védekezés joga kizárta. Ezért a kínvallatás nemesek ellen csak visszaélésből alkalmaztatott (1597: 43. t.-cz.) és a praxis criminalist a gyakorlat kötelező hatályúnak el nem fogadta. Legjobb bizonysága annak, hogy hazai büntető eljárásunkban a vádrendszer teljesen ki nem küszöböltetett, sőt a múlt század óta ismét tért foglalni kezdett, abban található fel, hogy előbb a közbűntettesek elleni eljárás kezdeményezője az alispán, illetve a városbíró volt, mig a megjelölt időtől fogva a törvényhatósági ügyészek (fiséi magistratuales) kezdenek mint közvádlók működni. Az emiitett újabb lendületet II. Józsefnek a nyomozó elvből kiindult 1788. évi büntető rendtartása sem tartóztatta fel, mely rövid hatályban léte miatt büntető eljárásunkban egyáltalán nyomokat nem hagyott. A korszak kezdetében még mindig szóbeli volt az eljárás. Túlzott formalismusa daczára a polgári per sem vált még Írásbelivé. Kittonich szerint a XVII. század elején a felek vagy képviselőik személyesen fordultak a biróhoz, ugy a vád előterjesztése (Dir. meth. II. 9.), mint a per folyamában szükséges birói intézkedések kieszközlése végett (1655: 23. t.-cz.). A határnap megérkeztekor az ügy kikiáltása által hivattak a felek a bíróság elé (Dir. meth. III. 7. 8.) és ott szóval adták elő védelmüket és kifogásaikat. Midőn azonban a nyomozó eljárás mindinkább elterjedt, a szóbeliség is majdnem egészen kiküszöböltetett. A vizsgálóbíró, illetve birói kiküldött a vizsgálat eredményét jegyzőkönyvbe vette, a felek képviselői indítványaikat és előterjesztéseiket a peresomóba irták és ez utóbbinak tartalma alapján hozatott az ítélet.