Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.

Irományszámok - 1887-330. A pénzügyi bizottság jelentése, a ministerelnök ur által benyujtott s "a mosztár-rámatorkolati keskenyvágányú vasutnak Szerajevóig való folytatásárl" szóló törvényjavaslatról

330. szám. 31 csönnek előreláthatólag rövid idő múlva bekövetkező teljes törlesztése gyorsitani fogja a vasúti czélokra igénybe vett és ezúttal igénybe veendő kölcsönösszegeknek megtérülését. A bizottság ezen számadatokból megállapíthatta, hogy a felsorolt esetekben csakugyan nem a közös aktíváknak felhasználásáról, hanem egyedül kölcsönnyújtásról volt szó, mely kölcsön­nek jövendő kamatoztatása és későbbi törlesztése, az eddigi tapasztalások után, biztosított­nak látszik. Sőt azon ismeretes körülménynél fogva, hogy a nagyobb kiterjedésű vasúti vonalak rendszerint aránylag csekélyebb üzleti költséggel kezelhetők, mint a rövidebb vonalak, és azon további körülménynél fogva, hogy az eddig már is jövedelmező, de csonka szakaszok csak most lesznek egymással egyesítve és a forgalmi fővonalakkal összekapcsolva: előre­látható, hogy a tervbe vett egyesítés után a régibb vonalaknak jövedelmezősége is növekedni fog, mig üzleti költségeiknek megfelelő apasztása keresztülvihető lesz. A második kérdést illetőleg, mely a választandó útvonalra vonatkozott, egy tekintet a térképre mindenkit meggyőzhet, hogy a kormány tartózkodása szintén helyén volt. A kiépít­tetni szándékolt vonal rendkívül nehéz műszaki problémáknak megoldását teszi szükségessé Oly rendszernek alkalmazása iránt kellett határozni, mely a monarchiában még kevésbé ismeretes, melynek külföldön történt alkalmazása, tehát külön vizsgálat tárgyát képezte. De választani kellett azon kivül két útirány között is, melyek mindegyike mellett számos és nyomós indokok hozhatók fel. Ezen útirányok egyike a pogoreliczai, mely Visoka állomásnál körülbelül 30 kilométernyi távolságban Szerajevótól csatlakozott volna a bosznavölgyi vasúthoz; a másik az Ivánhegyen átvezető vonal, mely egyenesen Szerajevónál találja meg a csatlakozást. Az elsőnek építési költsége tett volna 10 milliót, mig az utóbbinak költségei 57* millióval vannak előirányozva. A kormány az Ivánhegyen átvezető vonalat hozza javas­latba. A bizottság a kormánynak ezen tervét nemcsak azért Ítélte helyesnek, mert az arány­lagos olcsóságánál fogva a megszállott tartományoknak csekélyebb megterheltetésével jár, de azon szempontból is, mert óhajtandónak találta Bosznia és Herczegovina két fővárosának: Mosztár és Szerajevónak egyenes összeköttetését. — Az Ivánhegyen átvezető vonalnak hossza 79 kilométer; az építési költség kilométerenkint 69,620 frtra tehető. Tekintve a felette nehéz terepviszonyokat, melyekkel ezen pályának megküzdenie kell, ezen költség nem mondható túlságosnak. A bizottság továbbá nemcsak a törvényjavaslat indokolásából, hanem a közle­kedésügyi minister urnák szóbeli előterjesztéséből is azt a meggyőződést nyerte, hogy az ezen vonalon alkalmazandó adhaesios és fogasrudú kombinált rendszer az üzemnek- teljes biztonságot nyújt és eléri azt a szállítási képességet, melyet a Boszniában divó keskeny­vágányú vasutaktól egyáltalában várni lehet. Az Ivánhegyen átvezető útirány mellett végre katonai érvek is szólnak. A katonai természetű érvek pedig egyelőre még minden boszniai vasútnál mérvadók lesznek. Különben is a bizottság ugy találta, hogy mindazon katonai és politikai indokok, melyek 1881. óta arra birták a törvényhozást, hogy a boszniai vasutakra kiterjessze figyelmét, még fokozottabb mérvben szólnak a mosztár-rámatorkolati vonalnak Szerajevóig való folytatása mellett. Szembetűnő, hogy ezen munka keresztülvitele után nemcsak a közigazgatás lesz könnyebben vezethető és ellenőrizhető, hanem a katonai szállítások is olcsóbban és biztosabban lesznek eszközölhetők, mint eddig. Ezenkívül a megszállott tartományokban szükséges katonai létszám esetleg apasztható is lesz, mihelyt módjában áll a katonai hatóságoknak a szükséghez képest minden pillanatban elegendő számú csapatokat Bosznia és Herczegovina bármely pont­jára szállítani. Azon rendkívüli fáradalmak, melyek régebben az ily gyorsabb szállításoknál katonáinknak kitartását próbára tették, ezentúl jobbára meg fognak szűnni. A fentebb előadottak után bizonyos lévén, hogy az eddigi boszniai vasutépitkezések sem a monarchiának, sem Magyarországnak egyenes megterheltetésével nem jártak, és hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom