Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.

Irományszámok - 1887-351. A véderő-bizottság jelentése, "a véderőről" szóló törvényjavaslat tárgyában

351. szám. 335 meg és megkésését nem kielégitöleg igazolja, tiz frttól 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő,— csupán egy ténynek a constatálását kívánja meg, mely magában véve utóvégre birói cognitio tárgyát nem képezheti s megengedjük, a sorozással, annak előmunkálataival különben is foglalkozó közigazgatási közeg által oly helyesen intézhető el, — mint a kir. járásbiró által. De a 44. §. második bekezdésében foglalt kihágás, mely oly hadkötelesekről intézkedik, kik oly szándékkal, hogy magokat a hadkötelezettség alól kivonják, a sorozásról elmaradnak, valamint a harmadik és negyedik bekezdésben foglalt intézkedés, mely azon esetet tárgyazza, hol a hadköteles az év végéig nem jelent meg a sorozó bizottság előtt, melyben életének 36-ik évét betöltötte, vagy mely az ily kihágást elkövetett egyének bűnrészeseiről szól, már kétségbevonhatlanul oly súlyosabb büntetendő eseteket contemplálnak, melyeknél a birói cognitiót mellőzni nem tanácsos. Ép oly kevéssé lehet az 50. §. és a 61. §. eseteit — a tiltott nősülés kihágását —• oly kihágásnak minősíteni, melynek elbírálásánál a birói cognitio kizáratható volna vagy elejtessék. Ezen esetekben a honpolgárok ezreiről lehet szó s a megtorlás súlyos szabadságbüntetésben szabatik ki, ugy, hogy az igazságügyi bizottság méltán követelendönek tartotta azt, hogy ezen esetek gyakorlott birói cognitióval rendelkező hatóságok, tehát a kir. járásbíróságokra bízassanak, semhogy azon eshetőségnek tegye ki a honpolgárokat,, hogy akár csak egyikük is érdemetlenül és jogtalanul bűnhődjék. A bizottság tehát részint a cselekmény minősítésével járó nehézségek, részint az arra szabott büntetés súlyosságánál fogva helyesebbnek találta, hogy az azok feletti bíráskodás meghagyassék a kir. járásbíróságok hatáskörében. Ezt követeli a lakosság érdeke s ott, a hol a személyes szabadságról van szó, a bizottság nézete szerint az eddigi törvényben megadott biztosítékokat feláldozni annál kevésbbé volna helyes, mert a jelen törvény ugy is igen súlyos áldozatokat követel a nemzettől. De nem áll ez ellentétben az állam érdekével sem, mert a bizottság ezt biztosítva látja az ennek képviseletére első sorban hivatott közvádló ingerentiájával s a helyi érdekektől ment birói közeg működésével. A mi pedig a gyors ellátásban fekvő czélszerűségi szempontot illeti, annak is a bizottság teljesen eleget tenni vél, a 68. §. végére illesztett s az igazságügyi kormány, valamint a véderő-bizottság által elfogadott azon módosítással, mely szerint ezen ügyek ugy az alsó, mint a felső forumokon soron kivül intéztessenek el. Ezek után a 68. §. ekkép lenne szövegezendő: »A jelen törvény 35. és 44. §-a első bekezdésében meghatározott kihágások tekintetében az eljárás, a határozathozatal és a végrehajtás a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, a melyek e részben a közigazgatási hatóságokra nézve fennálló szabályok értelmében járnak el.« >A bíráskodási jog stb.<, mint az eredeti szöveg. > Második fokban az alispán stb.« (eredeti szöveg a harmadik bekezdés végéig). A 44-ik §. második, harmadik, negyedik bekezdésében meghatározott és az 50. §-ban és a 61. §. második részének b) pontjában foglalt kihágások tekintetében az eljárás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. > »A jelen törvény 45. stb.« — a §. végéig eredeti szöveg. A jelen törvény rendelkezéseibe ütköző vétségeket és kihágásokat tárgyazó ügyek ugy az alsó-, mint a felsőfokú bíróságoknál és hatóságoknál soron kivül tárgyalandók és döntendök el. A 69. §. második bekezdésében azon szavak helyett: >akár a magyar korona országainak területén, akár másutu, teendő: »a magyar korona országainak területén kívüli, mert ha