Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

36 295. szám. Azon intézkedések, melyeknél a megvonás a vállalkozó saját akarata folytán vagy azért, mert erre képtelenné válik, szűnik meg vagy vonatik vissza, épen oly kevéssé szorulnak indo­kolásra, mint a hogy nem szükséges indokolni azon rendelkezéseket sem, melyek azon eseteket sorolják fel, melyek miatt a vállalkozó már engedélyt sem nyerhetett volna s melynek jogosult­sága már az engedélyről szóló szakasz indokolásánál be lett igazolva. Foglalkozni kell tehát itt még első sorban a javaslat azon intézkedésével, mely szerint az engedély akkor is elvonandó, ha a vállalkozó az állam irányában fizetési kötelezettségének eleget nem tesz. Egyrészt az itt szóban forgó vállalatok természete olyan, hogy azok csak anyagilag rendezett, megbizható, fizetésképes egyénekre bizhatók. A vállalkozóktól igen sok esetben óvadékot kérni alig lehetne, ezek kezelése számos bajjal járna. Másrészt a kincstár nem tehető ki annak, hogy követelését végrehajtási eljárás utján hosszú idó' múlva kapja meg, vagy annak behajthatása egyáltalán veszélyeztetve legyen. S igy nem marad más hátra, mint azt a jogot, mely a regáletulajdonost bérlőjével szemben ma is általán megilleti s igy a fővárosban, mint számtalan más helyen tényleg gyakoroltatik is, a kincstár részére továbbra is fentartani s nem fizetés esetén a jogot fentartani az engedély visszavonására. Foglalkozni kell másodsorban a javaslat azon intézkedésével, mely szerint az egészségre ártalmas vagy bármily italnak hamis név avagy czím alatt leendő forgalomba hozatala miatt elvonható az engedély. Ezen visszaélések is a legkárosabb következményekkel járnak a fogyasztó közönségre. Az államnak, mint az italmérés hasznosítójának, a jövőben kétszeresen kötelessége ezen káros hatásoktól polgárait lehetőleg megóvni. Hogy ezt tehesse, arra módot kell neki nyújtani az által is, hogy azoktól, a kik az ő engedélyével gyakorolják üzletüket, az esetben, ha ilyen üzelmeknek válnak részeseivé, az ilyen engedélyt megvonhassa. Szorosan körülirt végrehajtási utasítás és a szigorúan gyakorolt fegye­lem meg fogják akadályozni azt, hogy az alantas közegek a törvény által nyerendő ezen fel­hatalmazással visszaélhessenek. A jelen szakasz azon intézkedése, mely a vállalkozó halála esetén az özvegynek az üzlet folytatását megkönnyíti, a gyámol nélkül maradt család könnyebb megélhetésére való alkalom­adással van indokolva. A hatóságok, melyek ezen kérdések eldöntésére befolynak, az ismertetett okokból ugyan­azok, mint a melyek az ezen javaslat által rendezett többi ügyeket intézik, az engedély elvoná­sára még a községi elöljáróságnak is meg van a kedvezményezési jog adva azért, mert ennek tagjai lehetnek igen gyakran abban a helyzetben, hogy az itt tárgyalt visszaéléseket első sor­ban és közvetlenül észlelik. A harmadik fejezet azon szolgáltatásokról szól, melyeket a jelen javaslat alapján a vál­lalkozók a kincstár irányában teljesíteni tartoznak. A 11. §. szerint ugy azok, a kik az italmérést, mint azok, a kik a kis mértékben való elárusitást gyakorolják, évi állandó összegben megállapítandó italmérési illetéket s a kimért sze­szes italok neméhez és mennyiségéhez mért italmérési adót tartoznak fizetni. Ott, a hol ezen javaslat indokolásáról általánosságban szólottam, már hangsúlyoztam s okát is adtam és a most következő részletes intézkedések ugyanazt fogják bizonyítani, hogy a javaslat a fősúlyt az italmérési adóra fekteti, s azt czélozza, hogy az italmérésből várt állami bevétel nagy részét ez az adó szolgáltassa. Mindazonáltal szükséges az állandó évi összegekben megállapítandó engedélyi illeték is azért, hogy azon aránytalanságok és a kivetésnél mutatkozó egyenetlenségek, melyek az adó leggondosabb kezelésével is alig kerülhetők el, az illetékke[ legalább némileg kiegyenlittessenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom