Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

34 995. szám. forumok által történjék, melyek bármi jogosult közérdek előtt el nem zárkózhatnak. Ily körülmények között az iparhatóságtól külön engedélyt kérni nem mutatkozik indokoltnak, mert teljesen eltekintve attól, hogy az itt szóban forgó üzletek iparnak tekinthetők-e vagy nem, az ezekre nehezedő illetékek és adók mellett nem látszik kivihetőnek, őket még az iparengedély kieszközlésével járó költségekkel is terhelni. De nem is látszik az iparhatósági engedély kieszközlése általában szükségesnek akkor, mikor már egy, az üzletnél legközelebb érdekelt állami közhatóság az engedélyt megadta. Másfelől az ipartörvény határozmányai módot nyújtanak arra, hogy azon nagyobb kimérési és különösen a kiméréssel kapcsolatos szálloda- és vendéglő - vállalatok, melyek eddig is iparvállalatoknak tekintettek, az iparengedélyt külön legyenek kötelesek ezentúl is kieszközölni. A nyilvántartás és ellenőrzés teljesítésének lehetősége az iparhatóságnak meg van adva az által, hogy az engedély megadása vele minden esetben közlendő. A 4. §. azért, hogy a törvény gyakorlati alkalmazásánál ez irányban se forogjon fenn kétség, csoportonként sorolja fel azon vállalkozók- és vállalatokat, a kik s a melyek hatósági engedély nélkül szeszes italokat forgalomba nem hozhatnak. Ez alkalommal is a most érvényben levő törvények és rendeletek intézkedéseihez képest és az eddigi állapot és helyzet szem előtt tartásával járt el a javaslat. A második fejezet az italmérésnek és kis mértékben való eladásnak engedélyezéséve] foglalkozik. Az 5. §. az ipartörvény rendelkezésének megfelelőleg határozza meg azt, hogy engedélyt adni kinek lehessen. Ezen általános kellékeken kivül még megkívánja e szakasz, hogy minden oly helyre nézve adandó engedélyhez, mely helyek bizonyos általános vagy közérdeket képviselő vállalat vagy egyén kezében vannak, ezeknek a vállalatoknak vezetői vagy az érdekelt egyének is hozzájáruljanak. Ezen hozzájárulástól függnek a vasúti, katonai, laktanyai, hajózási, fürdő- stb. vendéglők. Ezen intézkedés indoka abban rejlik, hogy a javaslatban elősorolt közérdekű vállalatok működési helyei kizárólag e vállalatok czéljaira szolgálnak, ott idegen, a vállalattal összefüggésben nem levő egyének, a vállalat czélja érdekében, nem tartózkodhatnak, annál kevésbé, lehet ezeket kitenni annak a veszélynek, hogy oda egy olyan vendéglős jöjjön, a ki az intéző egyének fegyelme alatt nem áll s kinél az a veszedelem forog fenn, hogy a vállalat alkalmazottjait korrumpálhatja. Hasonló indokból ad a javaslat 6. §-a egyenlő körülmények között más vállalkozók felett előnyt a pusztai birtokok tulajdonosainak, birtokosainak és bérlőinek az általuk birlalt vagy bérelt pusztabirtokokon adandó italmérési engedélyre nézve. Ugyancsak a 6. §. a jelzett előnyt nyújtja még több vállalkozónak is, nyújtja azoknak, kik szálloda-épületekkel birnak, azért, hogy az ezen épületekbe beruházott tőkéiket továbbra is kellőleg hasznosíthassák s hogy vállalatuk által a könnyű és kényelmes utazást s ez által a kereskedés és forgalom érdekeit mozdíthassák elő. Ez utóbbi indokból ugyanezen előnyben részesülnek azok is, a kik ezentúl épitenek szállodákat. A 6. §. 3., 4. és 5. pontjaiban körülirt elsőbbségi jogosítványok a most emiitettekben és még abban találják indokukat, hogy a kincstár minél kevesebb épületet óhajtván kisajátítani, e módon kivánt módot nyújtani a korcsma-épületek tulajdonosainak, hogy épületeiket italmérési joguk megszűnte után is megfelelőleg hasznosíthassák s másrészt e módon kivan az italmérés gyakorlására olyan vállalkozókat szerezni, kik az e czélra szükséges alkalmas épületekkel rendelkeznek. A községbelinek mások felett adott előny abban találja indokát, hogy egyiészt az ilyen vállalkozóban a községbeliek inkább biznak, azt jobban ismerik s feltételezhető, hogy