Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-319. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

340 319. szám. Ilyen a szerződéses tarifából kifolyólag, a tarifa rendszeres logikai egészszé való alakítása érdekében megkívántató követelmény, azon elv, hogy 2. a tarifa s\abad rés\ének tételei a megkötött rés\ tételeivel öss\hang\ásba hozassanak. Ennélfogva a tarifa maximalis tételeit, azok pénzügyi jellegének megóvása mellett le kellett szállítani. Miután ugyanis a ruházati és fényűzési árúk tarifatételeinek legnagyobb része a szerződéses tarifában 30—40 frkban állapíttatott meg, semmi jelentősége nincs többé annak, hogy ezen árúosztályoknak meg nem kötött s többnyire csekély mennyiségben bevitt czikkeire nézve, mint pl. a pyrotechnikai készítmények, gyógyszerészeti különlegességek, játékkártyák, kalapok, parókás-munkák stb., az 50 frkot meghaladó tételek megtartassanak, annyival kevésbé, mert ezen czikkeknek ily kivételesen magas vámok alá vetése csak a csempészetet segítené elő, s másfelöl a többi hasonló czikkek vámtételeivel szemben az illető belföldi termelöket aránytalan kedvezményben részesítené. A szivarokra és szivarkákra vetett 100 frank kivételével tehát maximalis tételként 50 frank volna megállapítandó. Minimalis tételként pedig a beviteli tarifában 100 kilogrammonkint 10 c. volna megállapítandó akkép, hogy egy bizonyos ellenőrzési illeték fentartásával, valamennyi eddigi igásterhe után 15 centimemal megterhelt árú vámmentes legyen. 3. A belföldi termelés támogatása. Erről akkép kell gondoskodni, hogy a tarifafokozatok a termelési fokozatoknak, illetőleg az árúk értékének megfelelöleg alakitandók át, ugy, hogy azok Svájcz főbb termelési viszonyainak a legközelebbi évtized tartamára megfeleljenek. 4. A további s\er\ődési tárgyalásokra való képesítés. Hogy erre feltétlenül szükség van, azt a Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások bebizonyították. Oly alapot kell tehát teremteni, a melyen a többi szomszéd államokkal legközelebb megkezdendő tárgyalásokat sikerrel lehessen folytatni. Olaszországgal a legtöbb kedvezményt biztosító szerződés 1883. június 30-ig volt meghosszabbítva. A Németországgal kötött ugyanily szerződés 1886. június 30-án volt lejárandó. Monarchiánk ismételt vámemeléseivel szemben pedig a svájczi iparosok mind élénkebben kezdték sürgetni az eddigi szerződéses viszony revisió alá vonását. Ezekre való tekintettel a szövetségtanács a legtöbb még meg nem kötött tételt felemelte s a törvényjavaslat 6. czikkében gondoskodott arról, hogy szükség esetén a tarifatételeket azoknak kétszeres összegéig fel lehessen emelni. 5. A tarifa lehető egyszerűsítése. Az egyes czikkek felsorolásának elkerülése végett, azokat összetartozóságuk és nemük szerint általános csoportokban egyesitették s ehhez képest a tételek számát csökkentették, egyszersmind a tarifa tételeit folyószámokkal látták el, hogy annak a betűsoros árúlajstrom segélyével való áttekintését lehetőleg megkönnyítsék. 6. A viss\vámok rendszerének elkerülése. Vámvisszatérítések a svájczi kiviteli ipar csak oly ágainak adhatók, a melyeknek nyers illetőleg segédanyagai aránylag magas vámok alá esnek. Ilyen most csak a dohány-és a gépipar. Ezek tekintetében azonban az ellenőrzés költséges, ugy, hogy az általános érdek azt kívánja, hogy ez iparágakon máskép segítsenek. Legalkalmasabb eszköz erre egyfelől a nyers, illetőleg segédanyagok beviteli vámjának leszállítása, másfelöl az illető gyártmányok kivitelének lehető