Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.
Irományszámok - 1887-231. A pénzügyi bizottság jelentése, "az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában
14 231. szám. addig Aus\triában\ 1883/4 1886/7. Átalányadó szerint adózó gyár . 1,002 1,026 +18 Terményadó szerint .... 36 64+28 Termeltetett hectoliterfok szesz: Átalány szerint 54,364,150 19/177,261 — 6.975,418 Termelésadóval . • 19.177,261 35,972,732 + 16.795,471. Nem kell egyebet még említenünk, mint azt, hogy mig Ausztriából hozzánk az összes szeszes italok behozatala volt: 1883-ban: 43,710 métermázsa; 1887-ben volt: 62,128 métermázsa; összes szeszkivitelünk volt: 1883-ban: 306,178 métermázsa; 1887-ben: 135,042 métermázsa és a helyzet további megvilágítására a különböző szeszgyárak termelésére és számára, fejlődésére vonatkozó 3 táblázatot, tisztelettel mellékeljük 1*/., 2'/. és 3'/. alatt. Kitűnik ez adatokból, hogy mennyivel több gyár és szesz élvezte és használta ki az átalány-rendszer és adókedvezmények előnyeit a monarchia másik felében, mint nálunk. így nálunk termeltetett 1885/6-ban terményadó mellett a szesz 71"48 0 /»-a, Ausztriában 43*82 százaléka; Ausztriában átalányozva volt: 53'84% szesz, nálunk csak 17*92%. A. gazdasági fejlődés, a burgonyatermelés és más viszonyok is voltak erre befolyással. Ha azonban e részben közgazdasági tényezőképen is szerepel az adórendszer és annak e tekintetben mutatkozó hiányai vagy hibái miatt is szükséges a reform; kétségtelen az, hogy az állam pénzügyi érdekei (még ha a nagy kiadások és jelentékeny államháztartási hiány ezt parancsolólag nem is követelnék) feltétlenül a s\es\re utalnak, mint olyan jövedelmi forrásra, mely — kellő rendszer és végrehajtás mellett — sokkal több bevételt biztosithat az államnak, mint a mennyit most abból Magyarország bevesz. Ezt a legkülönbözőbb közgazdasági és fogyasztási viszonyok közt levő államok évtizedek óta példájukkal bizonyítják. E tekintetben elég a törvényjavaslat indokolásában levő és különben is köztudomású adatokra újólag hivatkoznunk. A közgazdasági és pénzügyi helyzet e kettős követelménye élénk kifejezést nyert a közvélemény minden tényezője részéről és hangsúlyozva lön az 1887. májusban tartott szeszadó-enquéte alkalmával is, melyben az ipari és gazdasági szeszgyárak egyaránt képviselve voltak. Figyelemre méltónak tartjuk és — a nyilvánosságra jutott közlemények alapján — az ott nyilvánult nézetekből kiemelni kívánjuk azt, hogy a terményadónak általánosabb érvényesítését, esetleg a termelés kontingentálását, sőt kétféle adótétel alkalmazását, az adómentes szesz fözetének megszüntetését vagy megszorítását, a kiviteli praemiumnak egy maximalis összegben megszabását már e szaktanácskozásban hangsúlyozták. Ugy, hogy itt magyar gyárosok és gazdák részéről nem egy oly eszme lön érintve, melyet az előttünk levő törvényjavaslat — bár más formában — megvalósít. Szükségesnek tartottuk ezt kiemelni azért, hogy a törvényjavaslat előzményei a t. képviselőház emlékében megújuljanak. A törvényjavaslat, melynek előkészítésével, előzetes tárgyalásával alólirott bizottságot a t. képviselőház megbízni méltóztatott, új adórendszert léptet életbe, hogy a fentebb jelzett közgazdasági és pénzügyi feladatokat valósítsa. E czélból a terményadót, órajelzés mellett, az eddigi mértéken felül kiterjesztette a czefreür átalányozása mellett adózó gyárakra is; de azt a belforgalomba átmeneteikor fizetteti — megfelelő adóhitellel — hogy a fogyasztási adó természetét és igy áthárítását jobban biztosítsa. A külföldre kivitelt adómentessé teszi és az adórestitutiót megszünteti; de a kivitel előmozdítására hektoliterenkint 5 frt praemiumot engedélyez, melynek összegét egy millió forintban contingentálja, nehogy a kedvező kiviteli conjuncturák mellett az államkincstár nagy mértékben igénybe vétessék. Ez a javaslatnak, hogy ugy szóljunk.
