Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.

Irományszámok - 1887-232. 1888. évi XV. törvényczikk, az Olaszországgal 1887. évi deczember hó 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek, s a hozzá tartozó tarifáknak, pótczikknek, vámkartelnek és zárjegyzőkönyvnek, valamint az ugyanazon napról kelt állategészségügyi egyezménynek beczikkelyezéséről

232, szám. 119 ugyanazon vámhivatalnál eszközlendő, akár a határon, akár az ország belsejében legyen is az. Ezen intézkedés nem terjed ki a fénymázozandó, fényezendő vagy festendő tárgyakra. Ezeknek vámmentes visszaszállítása az elküldő ország bármely vámhivatalánál történhetik, feltéve, hogy az ily eljárásra jogosított. A kereskedelmi utazók által behozott árúmustrák tekintetében a 8. szakasz alatt megállapított alakszerűségek fognak alkalmaztatni. 3. §. Az isméti kivitel s a visszahozatal alkalmas határidőhöz köthető, melynek meg nem tartása esetében a törvényes vámok szedhetők. 4. §. A vámösszeg biztosítása akár a vámösszeg letétbe helyezése utján, akár más alkalmas módon követelhető. 5. §. A X. czikk c) és d) alatti kikezdéseiben felsorolt müveletek folytán keletkeaő súlykülönbségek méltányosság szerint tekintetbe veendők. Csekély különbségek után vámfizetésnek nem lesz helye. 6. §. A magas szerződő felek gondoskodni fognak arról, hogy a vámkezelés minél kevésbé terhes legyen. 7. §. A kikészitési eljárásra vonatkozó határozatok csak az ipar űzésének könnyítését czélozván, önként értetik, hogy, a szerződő felek mindegyikének jogában álland mindazon végrehajtási és ellenőrzési intézkedéseket elrendelni, melyek a vámtarifa kijátszására irányuló minden kísérlet meggátlására szükségeseknek mutatkoznak. 8. §. A magas szerződő felek mindegyike megjelölendi a maga területén azon vámhivatalokat, melyeknél a kereskedelmi utazók által árúmustrák behozhatok és kivihetők. Az ismétkivitel más vámhivatalnál is történhetik, mint a melynél behozattak. A behozatal alkalmával a mustrák után réexportés, devra se fairé par les mémes Bureaux douaniers soit, que ceux-ci se trouvent , situés á la frontiére, soit qu'ils soient á l'intérieur du Pays. Cetté disposition ne s'applique pas aux objets destinés á étre vernis, brunis ou peints. Leur rentrée, en exemption de droits peut avoir lieu par chaque bureau douanier du territoire oú s'est effectuée l'expédition pourvu que celui-ci soit muni d'attributions suffisantes. Pour les échantillons importés par les voyageurs de commerce on appliquera les formalitás fixées á l'alinéa 8. §. 3. La réexportation et la réimportation pourront étre limitées á des termes cönvenables et, en cas de leur non-observation, on pourra procéder á la perception des droits légaux. §. 4. II est permis de demander une garantie des droits, soit par le dépőt de leur montant, soit d'une autre maniére convenable. • §. 5. Les différences du poids résultant des opérations énumérées aux alinéas c) et d) de l'article 10, seront prises en considération équitable. Les différences peu importantes ne donneront lieu á aucun paiement de droits. §. 6. Les Hautes Parties contractantes „pourvoiront á ce que le traitement douanier soit ie moins onéreux possible. §. 7. II est entendu que les dispositions sur l'admission temporaire ne tendent qu'á faciliter l'exercice de Tindustrie, et qu'en considération de cetté raison, il est réservé a chacune des Hautes Parties contractantes le droit de fixer les mesures d'exécution et de contrőle, nécessaires pour empécher toute tentative de transgression frauduleuse du tarif. §. 8. Chacune des Hautes Parties contractantes designéra, sur son territoire, les bureaux ouverts á l'importation et á l'exportation des échantillons importés par les voyageurs de „commerce. La réexportation pourra avoir lieu par un bureau autre que celui d'importation. A l'importation, on devra constater le