Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szátii. 89 fenn, mely a korlátlan végrend el kezesi jogosultságot nagyon kimért korlátok közé szorítja, g • mert e jogrendszerben a korlátlan végrendelkezesi jogosultság épen azon aristoeratieus felfogásnak köszöni léteiét, hogy ez által a hitbizományszertí kötött örökösödést megállapító rendelkezések létesítésének akadályai elbárittassanak. És ha Angliában, az ottani viszouyók közepette fejlődött végrendelkezési jogosultság nem mutatkozott veszélyesnek, ebből még nem következik, hogy oly államokban, a melyeknek korábbi törvényei a korlátlan végrendelkezési jogosultságot íiem ismerték, hanem az örökösödés terén a családi jogok kellő megvédéséről gondoskodtak, e védbástyák teljes lerombolása s a korlátlan végrendelkezési jogosultság új intézményének életbeléptetése veszélyes következményekkel járni nem fogna. Ezérl látjuk, hogy Kzon államokban, a melyeknek törvényei a családi jogos érdek megóvása szempontjából a vég-rendelkezési jogosultságot egy vagy más alakban korlátozták és korlátozzák, a feltétle ; végrendelkezési jogosultság hivei által nagy erélylyel pártolt, s időről időre felelevenített azon újítási kísérletei, a melyekkel a korlátlan végreudelkezési jogosultságot kívánják érvényre emelni, — hajótörést szenvedtek és szenvednek. Ha a fentebbiekhez hozzávesssztik, hogy az 1848-ig fennállott hazai törvényeink az ősi vagyonra, mely az akkori viszonyok közepette a vagyon zömét képezte, csupán a törvényes családi örökösödést ismerték el, s ez által a családi jogos érdeket túlbőségesen megóva, a végrendelkezési jogosultságot csak az Ősi vagyonokhoz képest akkor rendszerint jelentéktelen szerzeményi vagyonokra nézve adták meg; — ha figyelembe veszszük, hogy midőn az országbírói értekezlet az alválasztmány ellenkező vélekedésének elvetésével a végrendelkezési jogosultságra nézve elejtette az ősi és a szerzett vagyon közötti különbség fentartását, és az 1848: XV. í.-cz.-ben kimondott elv érvényesítéséül a vagyonok minőségére való tekintet nélkül megadta az örökhagyónak a végrendelkezési jogosultságot; e jogot ismét a vagyonok minőségére vonatkozó különbség nélkül a leszármazók és a felmenőknek a végrendelet ellenére is járó törvényes osztályrész behozatalával és az özvegyi jog fen tartásával korlátozta; ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy a végrendeleti jogosultságnak a legközelebbi családtagok érdekében való ezen korlátozása azóta is üdvösnek bizonyult, mint jogérzetünkkel összeegyező, megtámadásnak tárgyát nem képezte, sőt a magyar jogászgyülcs annak fentartása mellett ismételve nyilatkozott: akkor nem szenvedhet kétséget, hogy alkotandó Öröklési törvényünk nem helyezkedhetek a végrendelkezési korlátlan jogosultságban nyilvánuló egyéni örökösödési rendszer exclusiv álláspontjára, hanem a mellett a család legközelebb álló tagjainak jogos érdekét is kellően figyelembe venni és megvédni van hivatva. A mi már most azon közelebbi kérdést illeti, hogy a régrendelkezési jogosultság és a családi igény egyeztetésénél melyik rendszer fogadtassék el, az-e, a mely a végrendelkezési jogosultság általános szabályából kiindulva, azt csupán a legközelebbi rokonokat ille tő kötelesrészhez való igény által korlátozza, avagy pedig az, a mely közeli rokon-ok létezése esetében a végrendelkezési jogosultságot csak a hagyaték bizonyos hányadára, -— portion disponible — ismeri el? — e részben hazai öröklési jogunk codificatiója szempontjából az előbbi rendszer lőn a törvényjavaslatban elfogadva. E rendszer kétségtelenül a családi igény rovására a végrendelkezési jogosultságot részesiti előnyben; de épen ezért már elvontan tekintve is elsőséget érdemel, a mennyiben a végrendelkezés! jogosultságot tekintve általános szabálynak: ennek cgak akkor és annyiban szab korlátot, ha és a mennyiben szoros családi kapcsolatban álló családtagok mellőzhetlen jogos igénye követeli. A mai jognézetek, a családi kötelék alul felszabadult egyéni tulajdon eszméje méltán követelik, hogy a rendelkezési jogosultság lehetőleg kiterjesztve emeltessék érvényre, s csak annyiban szabassék annak korlát, a mennyiben a figyelmen kívül nem hagyható családi érdekek csakugyan megkövetelik. KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92 II. KÖTET. <2