Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 81 Oly mély és tátongó volt azon ür, mely az osztályok kiváltságos jogain, az ősiség és úrbériség rendszerén nyugvó hazai magánjogunk, és az 1848-ik évi törvényhozás, s annak utána az absolut uralom törvényszabályai folytán átalakult viszonyok között létezett, hogy a hazai jog visszaállításának legbuzgobb szószólói sem merték a régi magyar magánjognak változatlan teljes visszaállítását indítványozni. így lön, hogy az országbírói értekezlet, midőn a magyar magánjog visszaállítását elvben kimondta: ideiglenesen, a törvényhozás további intézkedéséig, fentartandónak találta az ősiségi, úrbéri és földtehermentesítési nyilt parancsokat, a telekkönyvi rendeletet és az osztrák polgári törvénykönyvnek mindazon rendelkezéseit, melyek a telekkönyvi rendelettel kapcsolatban állva, ingatlanra vonatkozó dologi jogok megszerzésére, megváltoztatására és megszűnésére vonatkoznak, s a magyar magánjog örökösödési részét sem találva változtatás nélkül alkalmazhatónak, a régi magyar Örökösödési jog egyik vezérelvének megfelelően módosított alkalmazásával, másfelől azonban a régi magyar jog másik vezérelvével ellentétben, a végrendelkezési jogosultságnak az öröklött és a szerzett vagyonokra egyenlő megadásával s a törvényes osz 1 tályrésznek elnevezett kötelesrész által való egyenlő korlátozásával, megalkotta néhány szakaszban az öröklési jognak azon anyagi szabályait, melyek a törvényhozás további intézkedéséig ideiglenesen követendők legyenek, s melyeknek, mint különben is csak a legkirívóbb hiányokon és legégetőbb szükségen való segítést czélzókuak, hézagait és hiányait a judikatura jótékony hatása is csak részben volt képes kipótolni és megszüntetni. A szűkebb értelemben vett Magyarországban az országbírói értekezlet által készített, az országgyűlés mindkét háza által elfogadhatónak nyilvánított s az uralkodó helybenhagyását is megnyert ideiglenes törvénykezési szabályokat a visszaállított magyar kir. Curia 1861. július 23-iki ülésében a törvényhozás további intézkedéséig követendő jogszabályul elfogadta s igy lőnek ezen ideiglenes törvénykezési szabályok jelenleg érvényben levő hazai jogunknak s ezek között a hazai magánjognak is jelentékeny forrásává; míg Erdélyben és a határőrvidéki részekben az osztrák polgári törvénykönyv 1860. után is hatályban tartatván, mai napig is ideiglenes érvénynyel van felruházva. Midőn a nemzet önrendelkezési jogát visszanyerte, az általános magánjog szabályozásának kérdése, a közvélemény által is támogatva, azonnal előtérbe lépett. A magyar kormány működésének megkezdése után első feladatai közé sorozta, hogy az 1848. évi XV. törvényczikk meghagyását teljesítse s a magánjogi törvénykönyv tervezete előkészítésének munkálatát 1869-ben megindította. Az e tárgyban adott megbizás folytán elkészíttetett és az 1871-ik évben megjelent és közbirálatra bocsáttatott az első rész, mely az általános részt tartalmazta, melynek elvi rendelkezései helyeseknek ismertettek, s elismerve lőn a legtöbb oldalról, hogy az tartalmára és szabványaira nézve a jogtudomány jelenlegi színvonalán áll. E tervezet készítésénél főirányul szolgált, hogy a végleges feldolgozásnak minél bővebb anyag nyujtassék, s habár ezen munkálat az újabb munkálkodásra becses és gazdag anyagot szolgáltatott, s annak elveit a véleményezésre felkért bíróságok is legnagyobb részben helyeselték: a magánjogi codificatiónak ezen utón való előkészítésében szünetelés állott be. E közben mindinkább előtérbe nyomult a sürgősség követelménye elannyira, hogy a mitől mindaddig folytonosan tartózkodott a nemzet, s a mihez még az 1848-iki gyökeres átalakítás igényelte kiváló sürgősség közepette sem nyúlt a törvényhozás, felmerült azon óhaj is, hogy az osztrák polgári törvénykönyv recipiáltassék. Ily körülmények között 1873-ik évi május hó 31-ikére a képviselőház, a birói, a jogtanári és ügyvédi kar s az igazságügyministerium szakférfiaiból a jogreformok elvi megvitatása végett i szakértek ez] et hivatott egybe, a hol beható megfontolás alá vétetett azon kérdés is, vájjon az KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. II. KÖTET. 11
