Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

46 41. szám. nem intézkedett, a hagyományosra mint személyes adósra át nem száll; és a hagyományos, ha a hagyomány tárgyát zálogilag terhelő követelést kifizeti: ennek érvényesítése tekintetében a hitelező jogaiba lép. 294. §. Valamely egyedileg meghatározott oly dolog hagyományozása, mely az örökhagyó tulajdonát nem képezi, rendszerint nem érvényes. Kivételnek csak a következő esetekben van helye: a) ha az örökhagyó a hagyományozás után a hagyományozott dolog tulajdonát megszerezvén, az halálakor tulajdonát képezi; b) ha magából a végrendeletből kitünőleg az örökhagyó tudta, hogy a hagyományozott dolog a terheltnek vagy egy harmadik személynek képezi tulajdonát. Utóbbi esetben a terhelt a hagyományozott dolgot megszerezni és a hagyományosnak kiszolgáltatni köteles, de ha a hagyomány tárgyát vagy épen nem, vagy csak túlságos áron szerezhetné meg: a hagyományosnak a dolog valódi értékét tartozik megfizetni. 295. §. Ha a hagyományozott dolog nincs az örökhagyó tulajdonában, de azt egy harmadik személytől követelheti: ezen követelés tekintendő hagyományozottnak. Ha a dologra, nézve az örökhagyó és egy harmadik személy között per van folyamatban: a hagyomány csak úgy bir hatálylyal, ha a dolog az örökhagyónak megitéltetik. Ha ellenben a dolog iránti per az örökhagyó és a terhelt között van függőben: a hagyomány feltétlenül hatályos. 296. §. Ha a hagyományozott dolog csak részben képezi az örökhagyó tulajdonát: a hagyomány, hacsak a rendelkezésben világosan az ellenkező kifejezve nincsen, csak az örökhagyó tulajdonát képező részre bir hatálylyal. 297. §. Ha a hagyományozott dolog nem képezi az örökhagyó tulajdonát, hanem őt arrra nézve csupán haszonélvezeti vagy más szolgalmi zálogbirtokosi vagy zálogvisszaváltási jog illeti: csupán az örökhagyónak ebbeli joga tekintendő hagyományozottnak. 298. §. Ha a hagyományozott dolog a hagyomány rendelésekor a hagyományos tulajdonában van: a hagyomány érvénytelen, kivéve, ha kifejezetten azon esetre rendeltetett, hogy a dolog az örökhagyó halálakor a hagyományos tulajdonát nem képezendi. 299. §. Ha a hagyományozott dolog a hagyományrendelés után válik a hagyományos tulajdonává, mennyiben ő a dolgot viszontteljesítés mellett és pedig nem az örökhagyótól szerezte meg, a megszerzésre forditott összeget, és ha ez a dolog valódi értékét meghaladja, utóbbit követelheti. Ha a hagyományos a hagyományozott tárgyat visszteher nélkül vagy visszteher mellett ugyan, de az örökhagyótól szerezte meg: a hagyomány hatálytalanná válik. 300. §. A 292—296., 298—299. §§. intézkedései megfelelően alkalmazandók akkor is, ha nem valamely határozott dolog, hanem valamely határozott dologra vonatkozó haszonélvezeti vagy más szolgalmi zálogbirtokosi vagy zálogvisszaváltási jog hagyományoztatott.