Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 43 273. .§. A végrendeleti végrehajtó az e minőségben kezeihez jutott értékről végrehajtói tisztének bevégzésétől számitott három hónap alatt az örökösöknek számot adni tartozik. E kötelezettség alul az örökhagyó részéről kijelentett előleges felmentés hatálylyal nem bir. A vagyonkezeléssel is megbízott végrendeleti végrehajtó, ha e megbizatás egy évnél tovább tart, évenként köteles számot adni. 274. §. A végrendeleti végrehajtó e minőségben tett kiadásai megtérítését a hagyatéki tömegből, illetőleg az örökösöktől követelheti. A végrendeleti végrehajtó díjazására nézve az örökhagyó rendelkezése alkalmazandó. Ilyen rendelkezés eseteit kivéve, a végrendeleti végrehajtót a hagyatéki biróság által megállapítandó mérsékelt jutalomdíj csak akkor illeti, ha a vagyonkezeléssel is megbízva volt. 275. §. Ha több végrendeleti végrehajtó neveztetett: ezek, a mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, együtt kötelesek a végrendeletet végrehajtani. Véleményeltérés esetében a végrendeleti végrehajtók szótöbbséggel határoznak. Szavazategyenlőség esetében a hagyatéki biróság dönt. Ha a végrendeleti végrehajtók közül csak egy él vagy csak egy fogadja el a megbízást: az egymagában is fel van jogosítva a végrendeleti végrehajtói teendőket teljesíteni. 276. §. A mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, a végrendeleti végrehajtótársak, ha a vagyonkezelés is reájok bízatott, egyetemlegesen felelősek. Az, a ki valamely határozat hozatalához hozzá nem járult, e határozat következményeiért nem felelős. Ha a végrendeleti végrehajtók a teendőket egymás között megosztották: mindenik társ saját cselekményeért első sorban maga felelős. TIZENEGYEDIK FEJEZET. A hagyományok. I. A hagyományok által kötelezett és jogosított személyek. 277. §. Hagyománynyal terhelhető mindenki, a ki az örökhagyó után vagyoni haszonban az által részesül, hogy az örökhagyó közvetve vagy közvetlenül az ő javára rendelkezett, vagy pedig, hogy az örökhagyó azon jogával, mely szerint ellenkezően rendelkezhetett volna, nem élt (112. §.). 278. §. Senki sem terhelhető hagyománynyal nagyobb mérvben, mint a meddig azon vagyoni haszon értéke terjed, mely reá az örökhagyó halála folytán száll. A mennyiben a hagyomány feltételhez vagy időmeghatározáshoz van kötve: a terheltetés mérvének megállapításánál azon haszonvételek is számításba veendők, melyeket a terhelt a hagyomány-teljesítés időpontjának beálltáig húz. 6*
