Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

216 41.' szám. ki mint megbízott eszközli a végakarat érvényre emelését s e részben az örökhagyótól nyert hatalmánál fogva örökösök helyett jár el. Ezen jogviszony leginkább meghatalmazási szerződés természetével bir; s ennélfogva azon esetre, ha a végrendeleti végrehajtó jogát és kötelezettségét az örökhagyó nem szabályozta, előbbit a meghatalmazott jogaival és kötelezettségeivel bírónak kell tekinteni, a mint ezt a törvényjavaslat 267. §-a teszi is. Azonban épen a jogviszony sajátszerűségénél fogva az örökösöket nem lehet feljogosítottnak tekinteni arra, hogy a nem tőlök eredett megbízást visszavonják, mielőtt a végrendelet teljesíttetett, vagy legalább a telje, sités biztosíttatott volna. De mert mégis lehetnek olyan körülmények, a melyek világosan mutatják, hogy a végrendeleti végrehajtó az örökhagyó által benne helyezett bizalomnak meg nem felel, tisztét kellően betölteni vagy nem tudja vagy nem akarja, avagy erkölcsi és vagyoni garantia hiányában az érdeklettek jogai általa veszélynek tétetnek ki; másfelől pedig fordulhatnak elő esetek, a melyekben a végrendeleti végrehajtónak ezen állásától saját kérelmére való felmentése igazságosan nem mellőzhető: szükségesnek mutatkozott, ugy mint a törvényjavaslat 268. §-ában foglaltatik, a hagyatéki bíróságot ruházni fel azon joggal, hogy a végrendeleti végrehajtót állásától az érdekeltek valamelyikének kérelmére elmozdíthassa s illetőleg saját kérelmére felmenthesse. A felmentés okainak felsorolásánál a törvényjavaslat casuistikába nem bocsátkozik, mert az élet oly különböző körülményeket mutat fel, a miket a törvényben kimeríteni nem lehet, hanem legczélszerübbnek mutatkozik az indokok mérlegelését a bíróságra bízni. 269-272. §§. Hogy azon czél eléressék, mely a végrendeleti végrehajtó kinevezése által biztosíttatni szándékoltatott: nem szükséges általában és feltétlenül, hogy a végrendeleti végrehajtó azon jogosultsággal ruháztassék fel, hogy a hagyatéki vagyont addig, mig a végrendelet telje« sitve van, kezelés alá vegye, hogy a hagyatéki követeléseket érvényesítse és a hagyatéki adósságokat kifizesse. Foroghatnak fenn azonban egyes esetek, a melyekben a végrendelet czélszertíbb végrehajthatása szempontjából szükségesnek mutatkozik, hogy az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó hatáskörét a vagyonkezelésre, a hagyatéki követelések behajtására és a hagyatéki adósságok kifizetésére is kiterjeszthesse. Ezen okok méltatásával a törvényjavaslat 269-ik §-a megállapítja, hogy a végrendeleti végrehajtót azon különös jogosultság, hogy a hagyatéki követeléseket behajthassa és a hagyatéki adósságokat kifizethesse, csak akkor illeti meg, ha őt ezzel az örökhagyó különösen megbizta; a miből folyólag azután a törvényjavaslat következő szakaszaiban kellő méltatásban részesül azon különbség, mely az ilyen különös megbízással felruházott és fel nem ruházott végrendeleti végrehajtó jogai és kötelességei tekintetében, már a dolog természetéből folyólag fenforog. — Hogy a végrendeleti végrehajtó ellen az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok peruton akkor sem léphetnek fel, ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonkezeléssel és az adósságkifizetéssel megbízatott, ez következik onnét, mivel a végrendeleti végrehajtó a végrendelet érvényessége felett dönteni, vagy a hagyomány követeléséhez való jogosultságot magyarázatával megoldani s a kétségbe vont követelések valódisága felett döntő határozatot hozni nincsen jogosítva, s ennélfogva az örökösök által el nem ismert hagyományok és tartozások az ezek viselésére kötelezett örökösök, s illetve a 425—432. §-okban szabályozott esetben hagyatéki gondnok ellen indítandó perben kell, hogy eldöntést nyerjenek; minélfogva a 270. §. utolsó bekezdésében megállapítva van, hogy azon hagyatéki terheket és hagyományokat, a melyek ellen az örökös kifogást emel, a vagyonkezeléssel és az adósságok kifizetésével megbízott végrendeleti végrehajtó is csak akkor van jogosítva kifizetni, ha ezen követelések és hagyományok jogerejü birói határozattal megítéltettek. A végrendeleti végrehajtó hivatásának csak akkor felelhet meg, ha nem pusztán felügyel arra, hogy a végrendeleti intézkedések teljesíttessenek; de egyúttal e törvény megfelelő jogo-