Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 211 nevezést hatályban tartja: érvényben maradnak a korábbi végrendeletben foglalt hagyományok is, ha csak kifejezetten mégszüntetve nem lőnek. A szász ptkv. 23}16. §-a, a zürichi ptkv. 2104. §-a, a hesseni javaslat 181. czikke, a Code civil 1036. §-a és a Codice civile 920-ik §-a azt rendelik, hogy a későbbi végrendelet mellett a kifejezetten vissza nem vont korábbi végrendelet érvényben marad és csak azon rendelkezései esnek el, a melyek a későbbi végrendelet tartalmával össze nem egyeztethetők. Nem szenved kétséget, hogy a római jognak, a »nemo pro parte testatus pro parte intestatus decedere potest« szabályra visszavezethető azon merev álláspontja, mely szerint a későbbi végrendelet a korábbit feltétlenül megszünteti, elvi jogosultsággal épen ugy nem bir, mint a hogy nem bir ilyen jogosultsággal ama fent idézett szabály, a melynek kifolyását képezi s melyet az újabb törvényhozási művek épen ugy, mint a törvényjavaslat egyhangúlag ejtettek el. — Ellenkezőleg a helyes elvi álláspont az, hogy az örökhagyó különböző időben egymásután alkotott végrendeletek által is szabályozhatja a hagyatékban való öröklési viszonyokat, s hogy ennélfogva mi sem áll útjában annak, miszerint egymást követő több végrendeletnek intézkedései egymás mellett nyerjenek foganatot. Ezen helyes elvi álláspont mellett azonban az képezi az eldöntés tárgyát: szándékában volt-e az örökhagyónak a későbbi végrendelete mellett a korábbit is érvényben tartani ? Ha e részben az örökhagyó akaratának az utóbbi végrendeletben akár igenlegesen, akár nemlegesen kifejezést ad: akkor természetes, hogy e kijelentése döntő. Azon esetre azonban, ha a későbbi végrendelet ily kifejezett akaratkijelentést nem tartalmaz: akkor a kérdés eldöntésének alapjául alig fogadható el egyedüli dispositiv szabálynak az, a mit a szász, zürichi, franczia és olasz tkvek idézett szakaszai tartalmaznak, a mely szerint minden esetben azon törvényes vélelem állíttatik fel, hogy a különböző végrendeletek egymás mellett megállanak. — Ha ugyanis az örökhagyó első végrendeletében egész hagyatékára egy vagy több örököst nevezett és hagyatékának yg-ad részét igénybe vevő hagyományokat rendelt, ha továbbá 2-ik végrendeletében az előbbi visszavonása nélkül egyedüli örökösének egy más egyént nevezett, és ezt ismét hagyatékának y 3 része erejéig az előbbi végrendeletétől egészen különböző egyének javára hagyományokkal terhelt, s ha végre 3-ik végrendeletében megint egész hagyatékára egész más örökösöket nevezett, s egészen különböző részesítettek javára ismét a hagyaték V» része erejéig rendelt hagyományokat: akkor nem lehet feltételezni, hogy ezen végrendeleteket, a mennyiben összeegyeztethetők, egymás mellett kívánta volna érvényben tartani; s nem lehet a kérdést igazságosan ugy megoldani, mint a hogy megoldandó lenne a fentidézett törvény szerint, a mely mellett mind három végrendeletben tett és az egész hagyatékot kimerítő hagyományok érvényeseknek lennének tekintendők. Ha tehát ezen értelmezési szabály, a fentidézett példából kittinőleg elfogadhatónak nem mutatkozik: egy más értelmezési szabályt kell keresni, a melynek alkalmazása a fentjelzetthez hasonló ferde következményekre nem vezethet. Az örökhagyó azon szándékát, ha vájjon korábbi végrendeletét fentartani kívánja-e vagy nem, leginkább azzal fejezi ki, ha vájjon a későbbi végrendelete az egész hagyatékra vonatkozó rendelkezés jellegével bir-e avagy pedig nem? Előbbi esetben fel kell tenni, hogy az egész hagyatékra vonatkozó rendelkezésében végakaratát egészen ki is merítette, tehát korábbi végrendeletének még a későbbi végrendelete mellett megállható intézkedéseit sem kívánta fentartani. Ennélfogva ha az örökhagyó későbbi végrendeletében egész hagyatékára egy örököst nevez, vagy több örökös-nevezés mellett ezek örökösödési hányadával az egész hagyatékot kimeríti: ha csak az örökhagyó az ellenkezőt ki nem nyilvánította, azt kell következtetni, hogy ez által korábbi végrendeletét egészen meg akarta szüntetni, tehát a korábbi végrendelet tartalmazta azon hagyományok, a melyekkel ő korábbi végrendeleti, illetőleg törvényes örököseit terhelte, fenn nem 27*
